1. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS OKTATÁSÁRÓL
1.1. A több tudományterületet átfogó megközelítés mint oktatási módszer
A transzdiszciplinaritás lényege a tudomány területek közötti új kapcsolatok megtalálása. Korunk problémái, mint a szegénység, a pazarló fogyasztás, a környezeti és városi pusztulás, a népességnövekedés, a nemi egyenlőtlenség, az egészségügy és az emberi jogok megsértése csak a transzdiszciplináris megközelítés által válnak érthetővé.
Az UNESCO az ESD programmal a gyakorlatba ülteti át a fenntartható fejlődés oktatását.
Az ESD módszerei a következők:
- Holisztikus megközelítés,
- képességfejlesztés (kritikai és kreatív gondolkodás; állampolgári részvétel; együttműködés; konfliktus menedzsment)
- a hagyományos oktatáson túl az ESD része a szakmai képzés, felnőtt és közösségi oktatás, valamint tanári továbbképzés is.
1.2. Partnerség az ESD szolgálatában
Az ESD hatékony működésének alapfeltétele a kormányzatok, egyetemi és középiskolai tanárok, nem kormányzati szervezetek, a civil társadalom, a helyi közösségek és a média együttműködése.
1.3. A fenntartható fejlődést szolgáló oktatás - mi az ESD?
- Az alapoktatás színvonalának javítása
- A fenntartható fejlődés kérdésének integrálása a meglévő oktatási struktúrákba
- A Fenntartható Fejlődést szolgáló oktatás célja az emberek fogékonnyá tétele a környezeti és társadalmi változások iránt
- Speciális képzési programok kidolgozása
2002-ben, Johannesburgban rendezték a Fenntartható Fejlődésről szóló Világcsúcsot. Itt Végrehajtási Terv és Politikai Nyilatkozat is született.
Az UNESCO szerepe az ESD-ben?
2002. dec. 20-án az ENSZ Közgyűlés határozatot hozott a Fenntartható Fejlődés oktatása évtized elindításáról, amely 2004-től 2015-ig tart majd. Az Évtized, amelynek levezénylésével az UNESCO-t bízta meg, célja az oktatás minőségének javítása és minél szélesebb elérhetőségének megteremtése. További cél, hogy a már meglévő programokat - "Oktatás Mindenkinek", "Alfabetizációs Program" és a "Milleneumi Fejlődési Célok" - összehangolják a fenntartható fejlődés oktatásával.
1.4. Oktatás a fenntartható fejlődés szolgálatában nemzetközi évtized (2005-2014)
Az ENSZ Közgyűlése 2002. dec. 20-án konszenzussal határozott az Oktatás a fenntartható fejlődés szolgálatában Nemzetközi Évtized (Decade of Education for Sustainable Development - DESD) elindításáról.
Az Évtized célja
A fenntartható fejlődés fogalmát integrálni kell az oktatási rendszerbe minden szinten, így hozzájárulni a fenntartható emberi társadalom létrejöttéhez és a nemzetközi együttműködés elősegítése.
2. VILÁGKONFERENCIÁK A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN
2.1. Világkonferencia a fenntartható fejlődésről (WSSD) - "megerősíteni a közös célt"
Az 1992-es Rió-i Föld Csúcs eredményeire épülve konkrét lépések születtek a johannesburgi konferencián.
A konferencia célja a következőkben foglalhatóak össze:
- fejlődési és környezeti kérdések megvitatása
- előremutató, konkrét javaslatok kidolgozása
- az Agenda 21-ben foglaltak teljesítéséhez rendelkezésre álló képességek felmérése
- kihívások felmérése
- politikai elkötelezettség megerősítése
A konferencia eredményei:
- a fenntartható fejlődés fogalmának tágítása
- kormányok, nem kormányzati szervezetek, ENSZ-szervek kötelezettségvállalásainak megerősítése
- több mint 300 partnerség kialakítása a résztvevők között
- az oktatás kiemelt szerepének újbóli megerősítése
Az UNESCO és a WSSD
Az UNESCO számos dokumentumot és helyzetjelentést készített a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban:
- Oktatás a fenntarthatóság szolgálatában
- A tudomány támogatása és alkalmazása a fenntartható fejlődés szolgálatában
- Elvek, politikai és etikai normák támogatása a fenntartható tudományos és technikai fejlődés irányítására
- A fenntartható fejlődés biztosítása a kulturális sokszínűség által
- A fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás a média, az információ és a kommunikációs technológiák által
Az UNESCO oktatási részlege a dél-afrikai oktatási minisztériummal közösen megrendezte az "Oktatás a Fenntartható Jövő szolgálatában: Cselekvés, Kötelezettségvállalások és Partnerségek" konferenciát.
2.2. A fenntartható fejlődés mint fejlődő fogalom
A fenntartható fejlődés dinamikus fogalom, állandóan változik és szorosan összefügg a helyi környezettel, elvárásokkal és szükségletekkel. A fogalom története:
A környezeti és fejlődési világbizottság
A fenntartható fejlődés fogalmát az 1980-as években alkalmazták először, miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés mellett a környezetvédelemre és a természeti erőforrásokkal való helyes gazdálkodásra is ügyelni kell. 1987-ben jelentette meg a Környezeti és Fejlődési Világbizottság "Közös jövőnk" című jelentését, amelyben definiálta a fenntartható fejlődés fogalmát. A Bizottság szerint fenntartható fejlődésen olyan fejlődést értünk, amely "kielégíti a jelenlegi szükségleteket, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációknak azt a képességét, hogy szükségleteikhez hozzáférjenek".
A Föld Csúcs
A fenntartható fejlődés volt a központi témája az 1992-ben Rio de Janeiróban tartott Környezet és Fejlődés Világkonferenciáján (UN Conference on Environment and Development - UNCED). A találkozón kormányzatok, nemzetközi és nem kormányzati szervek, valamint a civil társadalom tagjai vettek részt, akik megalkották az Agenda 21 cselekvési tervet, amely elveket határozott meg a kormányzatok és egyéb intézmények számára a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szakpolitikák megteremtésével kapcsolatban. A dokumentum azt is javasolta, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti megfontolásokat kezeljék együtt a szegénység, az egyenlőség, az életminőség és a globális környezetvédelem kérdéseivel.
Több mint 170 ország csatlakozott az Agenda 21 programhoz és a riói Környezet és Fejlődés Nyilatkozathoz. A Föld Csúcsot követően létrehozták az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságát, amely az UNCED follow-up bizottsága lett. A Bizottság az UNESCO-t tette meg az Agenda 21 program 36. - az oktatási reformok felgyorsításáról és az oktatásban érintettek tevékenységeinek összehangolásáról szóló - fejezet témafelelősévé.
Riótól Johannesburgig
A Riói Konferenciát követően több ENSZ konferencia is érintette a fenntartható fejlődés kérdését:
- 1993. Emberi Jogi Világkonferencia
- 1994. Népességi és Fejlődési Világkonferencia
- 1995. Világcsúcs a Fenntartható Fejlődésről
- 1995. 4. Nőügyi Konferencia
- 1996. Konferencia az Emberi Településekről
- 1996. Élelmezési Világcsúcs
A fenntarthatóság fontosságára Kofi Annan, az ENSZ Főtitkára is felhívta a figyelmet 2001. márc. 14-i Bangladesh-i beszédében:
"Az új évszázad legnagyobb kihívása, hogy vegyünk egy ötletet, ami absztraktnak tűnik - ez a fenntartható fejlődés - és változtassuk valósággá a világ népei számára."
Bár jelentős előrehaladás történt, a fenntartható fejlődés fogalmának valóságba való átültetése késést szenved: a világ környezeti egyensúlya törékeny, a szegénység aránya nőtt, a fejlett világban megmaradtak a fenntarthatónak nem mondható termelési és fogyasztási minták és számos országban az olyan betegségek, mint az AIDS, megfordították a nehezen megnyert csatákat a gyermekhalandósággal és a születéskor várható élettartammal kapcsolatosan.
Johannesburg: út a fenntartható jövő felé?
10 évvel Rio után a nemzetközi közösség újabb találkozót rendezett, hogy áttekintse a Föld Csúcs eredményeit, konkrét intézkedéseket foganatosítson és mérhető célokat határozzon meg az Agenda 21 és a Milleneumi Fejlesztési Célok jobb megvalósítása érdekében. A 2002-es Fenntartható Fejlődésről szóló Világcsúcson a fenntartható fejlődés fogalmát jobban kidolgozták a legmagasabb politikai szinten. A Politikai Nyilatkozat szerint a fenntartható fejlődés három, egymással összefüggő és egymást kölcsönösen erősítő pillérre - a gazdasági fejlődésre, a társadalmi fejlődésre és a környezetvédelemre - épül, amelyeket helyi, nemzeti, regionális és globális szinten is meg kell teremteni (5. cikk).
A johannesburgi csúcs a megvalósításra koncentrált, a résztvevők elkötelezték magukat a tiszta víz, a megfelelő egészségügyi körülmények, a modern energiaellátó intézmények megteremtése és az ökorendszerek pusztulásának megállítása mellett, valamint 300 parnerségi kapcsolat is született.
Az UNESCO három partnerséget kötött az oktatás témakörében:
? A Globális Felsőoktatást szolgáló Fenntartható Partnerség (résztvevői az UNESCO, az Egyetemek Nemzetközi Szövetsége, a Copernicus Campus és az Egyetemi Vezetők Szövetsége a Fenntartható Jövő szolgálatában) ? Új Főprogram ("Flagship Program") a vidéken élő emberekért (résztvevői az UNESCO, a FAO, Egyiptom és számos nem kormányzati szervezet) ? Nemzetközi Marketing és Kommunkációs Kezdeményezés a Fenntartható Fejlődés szolgálatában (résztvevői az UNESCO, a J. Walter Thompson Advertising Company, a Kanadai Ipari és Környezetvédelmi Szövetségi Minisztérium, a York University)
3. KIHÍVÁSOK
A NEMEK KÉRDÉSE
A fenntartható fejlődés célkitűzéseinek megvalósításához elengedhetetlen a nők bevonása.
A MEZŐGAZDASÁG
A mezőgazdaság központi szereppel bír a fenntartható fejlődés szempontjából, mégis számos gazdálkodási technika veszélyezteti a hosszú távú fejlődést. Cél, hogy a mezőgazdasági termelékenység fokozása mellett a természetes erőforrások fennmaradását is biztosítsák.
A mezőgazdaság területén a fenntartható fejlődés szempontjából kiemelt területek az éhínség és a szegénység visszaszorítása, valamint a környezetvédelem.
A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG
A biológiai sokféleség a fenntartható fejlődés alapeleme, amely garantálja az ökológiai rendszerek hatékony működését, valamint hozzájárul a szegénység csökkenéséhez, az élelmiszerbiztonsághoz és az emberi egészséghez. Azonban a biodiverzitás csökken. Ennek elkerülése érdekében Kofi Annan, az ENSZ Főtitkára meghirdette a WEHAB Kezdeményezést (Water and sanitation, Energy, Health, Agriculture and Biodiversity and ecosystem management - Víz és higiénia, Energia, Egészség, Mezőgazdaság, valamint Biológiai sokféleség és az ökológiai rendszerekkel való gazdálkodás). A biológiai sokféleség kérdéskörében kulcsszerepe van a fajok és a természeti élőhelyek sokféleségének.
NEMZETKÖZI FELAJÁNLÁSOK
1992-ben Rio de Janeiróban kötötték meg a Biológiai sokféleségről szóló egyezményt, amelyet 187 ország ratifikált. Az egyezmény fő célkitűzései a következők: a biológiai sokféleség megőrzése, a sokféleség alkotóinak fenntartható módon való felhasználása és a genetikai készlet használatából eredő hasznok igazságos és egyenlő elosztása.
2002-ben a WSSD Végrehajtási Tervében ezeket az elveket megerősítették és célul tűzték ki a sokféleség csökkenésének megakadályozását és megfordítását.
AZ UNESCO SZEREPE
Az UNESCO két programja kapcsolódik a biológiai sokféleség megőrzésére tett erőfeszítésekhez. A Világörökség Egyezmény hozzájárul a természeti örökség fenntartásához, az Ember és Bioszféra program pedig bioszféra rezervátumok hálózatát alakította ki
A VÍZ
A víz a fenntartható fejlődés alapja, minden szervezet és ökológiai rendszer lételeme és elengedhetetlen az emberi egészség, az élelmiszervédelem, a társadalmi és a gazdasági fejlődés szempontjából. Azonban, a környezetszennyezés, a népességnövekedés, a túlfogyasztás, az éghajlatváltozás és a rossz vízgazdálkodás mind mennyiségi, mind minőségi értelemben a rontja a vízhez való hozzájutást. Ha a jelenlegi folyamatok nem változnak, 2025-re három emberből kettő vízhiánnyal fog küzdeni.
CÉLOK
- tiszta ivóvíz és higiénia megteremtése
- jó minőségű víz az élelmiszerbiztonság növelése érdekében
- vízszennyezés megelőzése
- természeti katasztrófák veszélyének csökkentése, konfliktuskezelés
NEMZETKÖZI FELAJÁNLÁSOK
A Milleneumi Fejlesztési Célok c. dokumentumban és a Fenntartható fejlődésről szóló világkonferencián a nemzetközi közösség ígéretet tett arra, hogy 2015-ig felére csökkenti azon emberek számát, akik nem jutnak hozzá a tiszta ivóvízhez és aki számára nem biztosítottak az alapvető higiéniás körülmények. Továbbá ígéretet tettek:
- a vízkészletekkel való gazdálkodás fejlesztése
- fenntartható mezőgazdasági termelés és élelmiszerbiztonság előmozdítása
- a készletek pusztulásának, a szennyezésnek és a pazarlásnak a csökkentése
- katasztrófakezelés hatékonyságának javítása
Ezenkívül az ENSZ az Édesvíz nemzetközi évének kiáltotta ki a 2003-at és 2003-ban megtartották a 3. Víz Világfórumot.
AZ UNESCO SZEREPE
Az Oktatás a fenntartható fejlődés szolgálatában programnak része a vízügyi nevelés is. Delft-ben felállították a Vízügyi nevelést szolgáló Intézetet (UNESCO-IHE Institute for Water Education).
AZ EGÉSZSÉG
A betegség aláássa a gazdasági és társadalmi fejlődést. Bár az egészséges emberek aránya világ szinten nőtt az elmúlt években, számos kihívás áll előttünk:
- a tiszta ivóvíz és higiénia megteremtése mindenki számára
- a légszennyezés csökkentése
- mérgező és veszélyes anyagok által okozott problémák csökkentése
- az AIDS viszaszorítása
NEMZETKÖZI FELAJÁNLÁSOK
A Milleneumi Fejlődési Célokban a nemzetközi közösség 3 egészséggel kapcsolatos célt jelölt meg: a gyermekhalandóság csökkentése, az anyák egészségének javítása, valamint az AIDS és más betegségek elleni küzdelem. AZ UNESCO SZEREPE
A fenntartható fejlődést szolgáló nevelés része az egészségre nevelés.
A SZEGÉNYSÉG
A világon több mint 1,2 milliárd ember él kevesebb, mint egy dollárból naponta és körülbelül fele kevesebb, mint 2 dollárból. A szegények ki vannak téve az éhségnek, betegségeknek, írástudatlanságnak, munkanélküliségnek, kirekesztettségnek és a szociális megkülönböztetésnek. Nem jutnak tiszta ivóvízhez, élelemhez, megfelelő higiéniás körülményeik, lakásuk, oktatásuk, egészségügyi ellátásuk nem biztosított. A szegénység felszámolása a fenntartható fejlődés legfontosabb célja, amelynek tartós megszüntetéséhez elengedhetetlen a környezet állapotának javítása, az emberi egészség védelme, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás hatékonyságának növelése, az emberek erőforrásokhoz való hozzájutásának javítása, az oktatás mindenki számára elérhetővé tétele. A szegényeknek lehetővé kell tenni, egészséges és eredményes életet élhessenek, amely összhangban áll szükségleteikkel és érdekeikkel.
NEMZETKÖZI FELAJÁNLÁSOK
A nemzetközi közösség célul tűzte ki, hogy 2015-re felére csökkenti azok számát, akik naponta kevesebb, mint egy dollárból kénytelenek élni és akik éheznek, továbbá 2015-re felére csökkenti azok számát, akik nem jutnak hozzá a tiszta ivóvízhez és akik számára az alapvető higiéniás körülmények nem biztosítottak.
A KIS SZIGETÁLLAMOK
A Zöld-foki szigetektől a Maldív-szigetekig, St Lucia-tól Tuvaluig, a Föld 191 országából 43 minősül kis szigetállamnak.
Kihívások a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban
Bár a kis szigetállamok különböznek méretben, természeti és gazdasági erőforrások tekintetében, mégis hasonló kihívásokkal kell szembenézniük: területük szétszórtan helyezkedik el, ki vannak téve a természeti katasztrófáknak, importfüggőségük számottevő. A kiszolgáltatottság ellensúlyozásához a következő lépésekre van szükség:
- nagyobb mértékben kell a saját erőforrásokra támaszkodni
- fejleszteni kell az emberi erőforrásaikat
- nagyobb hangsúlyt kell fektetni az kommunikációs és információs technológia elterjesztésére
- elő kell mozdítani a társadalmi és kulturális sokszínűséget
- a természeti erőforrásokat hatékonyan kell felhasználni
- szembe kell nézni a környezet sebezhető voltával
NEMZETKÖZI FELAJÁNLÁSOK
1994-ben Barbadoson tartották a Fenntartható fejlődés és a fejlődő kis szigetállamok konferenciát, amelyen a kis államokkal kapcsolatos speciális kérdések kerültek napirendre. A konferencia 10 éves follow-up konferenciáját 2004 augusztusában rendezték meg Mauritiuson. Ezenkívül a Földcsúcs (1992), a Milleneumi Csúcs (2000) és a Fenntartható Fejlődésről szóló világkonferencia (2002) is foglalkozott a kis szigetállamok problémáiva.
AZ UNESCO EREDMÉNYEI
- többnyelvű, Internet alapú eszmecsere a fenntartható emberi fejlődés gyakorlatáról
- "Small Islands Voice" kezdeményezés
- multimédiás központok létrehozása az elszigetelt területeken
- kulturális kölcsönhatások dokumentálása a három óceán mentén
- multimédiás oktatási programok az Oktatás a fenntartható fejlődés szolgálatában program keretében
