Társadalomtudomány
UNESCO.HU

Történelmi belvárosok társadalmi fenntarthatósága

Link küldés
.
Cikk nyomtatás

A dzsentrifikiációtól a kilakoltatásig - hogyan egyeztethető össze a gazdasági versenyképesség a történelmi belvárosok társadalmi fenntarthatóságával?

 

Vitairat az UNESCO kerekasztal beszélgetés alkalmából,
Barcelona, 2004 szept. 13-15.

Írta: Brigitte COLIN,
UNESCO
Társadalmi és Humán Tudományok Osztálya vezetőj
Neil Smith szövege alapján

A globalizáció és a liberális kereskedelmi szabályozás elterjedésének következtében a gazdasági verseny élvonalába a nemzetek helyett a városok kerültek. Versenyképességük növelését számos eszköz felhasználásával igyekeznek elérni a városok vezetői, pl. a közlekedési, és kommunikációs infrastruktúra fejlesztésével mely segíti a város bekapcsolódását a globális kereskedelembe. Más városok viszont saját egyedi fizikai adottságukat vagy kulturális örökségüket igyekeznek kiaknázni, és vonzerejüket a gyorsan terjedő turizmus segítségével igyekszenek növelni.

A városok és az országok többségének azonban a globalizáció és a liberális gazdaságpolitika kihívásai, a globális gazdasághoz való felzárkózás feladata nehéz terhet jelentenek. A lehetőségek hiánya és az ebből következően megnövekvő egyenlőtlenségek láthatókká és azonosíthatókká válnak : a szegregáció, a gazdasági polarizálódás és a kirekesztés fogalmai segítségével. Ezek a jelenségek jelentősen hozzájárulnak olyan társadalmi problémákhoz, mint a városi bűnözés és erőszak elterjedése, melyek megkérdőjelezhetik a városok hosszú távú társadalmi és gazdasági fenntarthatóságának lehetőségét.

A fenntartható városfejlesztés ezért olyan új technikák kidolgozását igényli, melyek túlmutatnak a városnövekedés környezeti szempontú megközelítésén, valamint a gazdasági növekedés előmozdításának céljain. Olyan városfejlesztési politikák és stratégiák kidolgozására van szükség, melyek előtérbe helyezik a társadalmi integrációt és biztosítják, hogy a város fejlődése a közeli és távoli jövőben is fenntartható legyen. Az urbanizáció felgyorsulásával párhuzamosan egyre nagyobb szükség van a fenntartható városfejlesztést célzó stratégiai tervezésre, mely a gazdasági fejlődés, a társadalmi kiegyenlítődés, a kulturális és etnikai kohézió és a környezetvédelem szempontjait egyaránt szem előtt tartja.

A dzsentrifikációs folyamatok mára egyre érzékelhetőbben gyengítik a társadalmi kohéziót és a történelmi városnegyedek fenntarthatóságát, és nem egy esetben nemcsak drasztikus társadalmi átrendeződéshez, de erőszakos kitelepítésekhez is vezethetnek.

A dzsentrifikáció fogalma elsőként a hatvanas évek angolszász irodalmában bukkant fel, a poszt-indusztriális városokban akkoriban jelentkező társadalmi-térbeli folyamat leírására. A fogalmat elsőként Ruth Glass alkalmazta, a hatvanas évek elején, annak az akkoriban megjelenő folyamatnak a leírására, melynek lényege, hogy a középrétegek, az addig jellemző gyakorlattal szemben, az elővárosok helyett egyre nagyobb számban kezdtek költözni a nagyobbrészt munkások lakta, értékvesztett belvárosi negyedekbe. A szerző kimutatta e folyamat kettős hatását: egyrészt a belváros negyedek társadalmi összetételének átalakulását, másrészt a leromlott épületek fizikai megújulását. Néhány szerző, köztük Neil Smith szerint ez a jelenség lassan világszerte elterjedt, legelőször is az erős ipari hagyományokkal rendelkező országok fővárosaiban. Ma már ugyanez a jelenség a fejlődő országok néhány városában is megjelent.

A jelenség eredetileg elsősorban olyan társadalmi csoportokat érintett, amelyek kevés anyagi, de annál több kulturális tőkével rendelkeztek (tanárok, művészek, kulturális szférában dolgozók). A dzsentrifikáció fogalma kétféle folyamatot takar: jelentheti a munkásrétegek teljes kirekesztését a már eleve inkább polgári jellegű negyedekből, avagy egy tehetősebb réteg beköltözését a kevert összetételű, vagy inkább munkások által lakott városnegyedekbe.

A dzsentrifikáció elterjedése alapvetően demokratizációs folyamat; hatására azonban olyan városi terek alakulnak ki, amelyek a közép- és felsőrétegek fogyasztási szokásait szolgálják, és identitását erősítik, miközben a hontalan rétegek kiszorulnak az adott városrészekből. Ez a látszólag demokratikus folyamat tehát végeredményben a fogyasztási lehetőségek egyenlőtlenségére épül, és pontosan azon társadalmi rétegek hatalmát növeli, amelyek a dzsentrifikáció folyamatát létrehozták.

A dzsentrifikáció folyamata városonként más és más jellegzetességeket mutat, minden esetben tükrözi a városi tér jellegzetességeit illetve az adott városra jellemző sajátos társadalmi, gazdasági és politikai kapcsolatokat, melyek a folyamatot elindították. New York esete példázza a legjobban azt, hogy a dzsentrifikációs folyamat szerepe és megítélése hogyan alakult át négy évtized alatt, hogyan vált egy szokatlan helyi jelenségből kiemelt városfejlesztési eszközzé. Szöulban vagy Sao Paoloban a belvárosok megújulása most kezdődő, egyelőre inkább pontszerű jelenség. A Karib térségben a dzsentrifikáció és az azt erősen segítő globális gazdaság elsősorban a turizmus ipar hatására jelent meg, és ennek köszönhetően kapott sajátos jegyeket. A kilencvenes évekre már általánosan elterjedt módon a városi önkormányzatok a dzsentrifikációt a városfejlesztés stratégiai eszközként alkalmazzák, a magánszférával együttműködésben. A dzsentrifikáció ugyanis a közszféra városfejlesztési szerepét egybeköti a köz- és a magánszféra gazdasági tevékenységével, s így tölti ki a progresszív várospolitika visszaszorulása következtében kialakult hiányt. Azokban az országokban, ahol a XX. századsorán a városok nem mentek keresztül a progresszív várospolitika korszakán, a változás teljesen eltérő. Legtágabb értelmében véve azonban a belvárosok felújítása a városok globális versenyképességének fokozását szolgáló városstratégia része, és így, ha különböző módokon is, a dszentrifikáció mindenütt ugyanabba az irányba mutat.

A városmegújítás és a versenyképességre való törekvés egyik új formájaként terjedt el napjainkban az egész városra kiterjedő dzsentrifikáció. A komplex városmegújítás a globális gazdaság szereplői, az ingatlanfejlesztők, a helyi vállalkozások, a design üzletek stb. összekapcsolódására épül, melyet a helyi önkormányzatok teljes körű támogatása biztosít. Ez utóbbiak számára ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy a városfejlesztés szociális következményei manapság sokkal hatékonyabban kezelhetők gazdasági eszközökkel, mint önkormányzati szabályozásokkal. A városi gazdálkodás középpontjába így a nagy beruházások, építkezések kerültek, mint például különböző kulturális komplexumok kialakítása, mivel ezek a beruházások alkalmasak munkahelyteremtésre vagy a turizmusból származó adóbevétel emelésére. A városközpontok válsága végeredményben abból ered, hogy a városi hatóságok nem rendelkeznek következetesen átgondolt cselekvési tervvel, nincsenek az épületek felújítására vonatkozó tervek, melyekre majd a társadalmi fenntarthatóság szempontjai is épülhetnének. Az ingatlanok hasznosításának átalakulásából következően a városközpontokban jelentős társadalmi hanyatlás indul meg a városközpont épületeinek irodákká, üzletekké vagy luxuslakóházakká átalakítása előtt. A törvények szabályozzák az ingatlanbérek növekedését, és a bérleti szerződés lejártakor előírják a kilakoltatást. A válsághoz hozzájárul a szociális lakások hiánya is, melyet súlyosbít, hogy a szektoron belül érvényesülő privatizációs folyamatok következtében a meglevő lakások fenntartása is megszűnt.

Az átalakuló városokban tapasztalható változások társadalmi vonatkozásai ma már semmiképpen nem hagyhatók figyelmen kívül. A világszerte érvényesülő gazdasági érdekek és az egyre növekvő ellentétek a gazdaság és a társadalom igényei között a társadalom minden rétegét érintik; leginkább mégis helyi szinten jelentkeznek a városi társadalmi kirekesztés egyik megnyilvánulásaként a kitelepítések formájában.

A történelmi városok, pontosabban a történelmi belvárosok kiürülnek: az eredeti lakosság a lakbérek és a lakásárak hirtelen megugrása és az ingatlanspekuláció miatt kénytelen elhagyni otthonát, megszokott városi környezetét. Az erős társadalmi-gazdasági nyomás következtében ezek a városközpontok valódi centrifugális erőt jelentenek a városban, s ennek az erőnek az áldozatai a populáris- és a munkásosztályhoz tartozó rétegek.

A városközpontok használatával kapcsolatban kialakult társadalmi konfliktus fontos szerepet kap a városok versenyében...????? Márpedig minden ingatlan beruházás esetében figyelembe kell venni annak az elvnek a vitathatatlanságát, hogy városlakók alapvető joga a városban lakás...

A XXI. század elején a dzsentrifikáció folyamata elsősorban az egykori Első Világ országait érinti. Hogyan zajlik ez a folyamat a fejlődő országok városaiban: Közép-Ázsiában, Dél-Kelet Ázsiában, Afrikában, az arab világban, vagy Dél-Amerikában? Milyen építészeti, társadalmi, gazdasági és kulturális következményei vannak a történelmi városnegyedek megújulásának Szöulban, Marakeshben, Havannában, a senegali Saint Louis-ban, vagy Montreálban és New Yorkban? Milyen módszerekkel lehet kezelni ezeket társadalmi-gazdasági és kulturális kihívásokat? A "Világörökség" címke megszerzésével? Nagy események szervezésével, mint az Olimpia vagy egy Vikágkiállítás? Avagy ezek is csak a történelmi negyedek klasszikus értelemben vett dszentrifikációjához vezetnének?

Mindezen kérdések megválaszolására az UNESCO Társadalmi és Humán Tudományok Osztálya (Social and Human Sciences Sector) egy összehasonlító nemzetközi kutatást kíván elindítani, melyben a világ különböző országaiból származó szakemberek, egyetemi tanárok és kutatók, polgármesterek és civil szervezetek képviselői vesznek majd részt. A kutatási téma egyeztetését szolgálta a 2004. szeptember 13-15-én Barcelonában szervezett kerekasztal beszélgetés, melynek során az előadók és a résztvevők felvázolták a városfelújítási projekteknek otthont adó történelmi belvárosok társadalmi fenntarthatóságának feltételeit, és azt, hogy ezeket milyen mutatókkal, módszerekkel lehet vizsgálni. Az itt megállapított módszerek képezik majd az alapját a 2005 és 2007 között lezajló nemzetközi kutatásnak. A kutatás 2007 végén zárul le; végső eredménye egy kézikönyv összeállítása lesz, mely a helyi önkormányzatok számára gyakorlati példákkal és megoldásokkal szolgál a történelmi belvárosok társadalmi fenntarthatóságát célzó önkormányzati politikák kidolgozásához.

Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet