■találkozás különböző országokból származó és különböző hátterű kollégákkal;
■egymás megismerése, a közös munka által az empátia elősegítése;
■részvétel és a kritikus gondolkodás erősítése;
■ismerkedés Augusto Boal munkásságával: Theatre of the Oppressed;
■a partnerországokban esedékes, a Trainig Event-et követő programok kidolgozása és megtervezése.
Az egy hetes program Birgit Fritz és Chen Alon drámapedagógusok vezetésével zajlott, akik Agusto Boal módszerét alkalmazva dolgoztak azon, hogy a projekt céljai megvalósuljanak. A résztvevők többsége a kettő drámapedagógus irányítása alatt kapcsolódtak be a munkában, míg a többiek Markus Bernath felügyeletével egy író szemináriumon vehettek részt. Egymás megismerése és a kultúrák közötti párbeszéd elősegítése a drámapedagógián keresztül zajlott. Különféle játékok és tevékenységek útján valósult meg a résztvevők között barátságos légkör megteremtése.
Theatre of the Oppressed – Az elnyomottak színháza
Augusto Boal által létrehozott Fórum Színház a nézők bevonására és aktív részvételére épülő színházi forma, mely speciális dramaturgiájánál fogva különösen alkalmas pedagógiai célokra. Koncepciójának kiindulópontja az, hogy a színház olyan nyelv, amely alkalmas arra, hogy bárki használja, akár van művészi tehetsége, akár nincs. A színházi előadás passzív mivoltát felváltja nála az aktív befogadás – a színház ezáltal a játszás és a reflektálás tere lesz. A nézők az előadás folyamán úgynevezett „játszó-nézőkké” vállnak.
Augusto Boal visszautasította a klasszikus színházi módszertant. Véleménye szerint mindenkinek megvan a saját története. Boal színházának az alapja nem a kész válaszok, hanem a kérdések. Az emberek a színház által megoldásokat, válaszokat kapnak arra, hogyan lehet a környezetüket, a valóságot befolyásolni. A színház párbeszédek útján valósul meg – a színpadot az alkotás mellett a konfliktushelyzetek kezelésére is fel lehet használni. Boal módszere a békekultúra megteremtéséről szól: a színházat önmagunk felszabadítása eszközeként kell értelmezni. A cél az értékeken alapuló dialektusok megteremtése.
A Theatre of the Oppressed az elnyomás elleni harc eszközeként alakult ki. Önmagunk felszabadítása a cél, hiszen mindenki szembesült már az élete folyamán az elnyomás valamilyen formájával. Boal meggyőződése, hogyha valaki egy fiktív színpadi történet főszereplőjeként megpróbálja megváltoztatni kilátástalannak tűnő helyzetét, és ez a kísérlet a darab képzeletbeli világában sikerül, akkor az átélt élmény cselekvési mintát ad a nézőknek, és elősegíti, hogy a valóságban is kézbe vegyék sorsuk irányítását.
A módszer
Saját, az elnyomásból adódó problémáinkat és konfliktusainkat prezentáljuk és a közönség kreativitását használjuk fel ezeknek a megoldására. A megfigyelők azáltal segítenek, hogy feljönnek a színpadra és az elnyomott szerepét öltik fel.
A színészek (nem feltétlenül hivatásos színészek, Boal sokszor erre a konkrét feladatra felkészített pedagógusokkal, népművelőkkel vagy szociális munkásokkal dolgozik) bemutatnak egy improvizációs módszerrel közösen létrehozott színdarabot, ez az anti-modell. A darab meghatározott, nem túl nagy létszámú közönség számára készül, és olyan problémáról szól, melyről az alkotók tudják, hogy közelről érinti leendő nézőiket. A darab központi figurája, a főhős vagy protagonista nyomasztó helyzetbe kerül, amit egy másik szereplő, az elnyomó (oppressor) agresszív viselkedése okoz. A főhős megoldhatatlan problémája válsághoz vezet, ezzel végződik a bemutatott darab. A program ezt követő, úgynevezett Fórum részében a Joker, a program műsorvezetője, aki a társulat és a közönség közötti összekötő kapocs szerepét tölti be, ismerteti a játékszabályokat és megkéri a nézőket, hogy segítsenek megoldani a főhős problémáját. Amikor a társulat újra eljátssza a darabot, a nézők közül bárki bármelyik pillanatban megállíthatja az előadást Stop! felkiáltással, és a főhős szerepébe lépve eljátszhatja saját ötletét, kipróbálhatja elgondolását a főhős helyzetének javítására. A játszó-néző beavatkozásával módosíthatja a főhős viselkedését, cselekedeteit és szavait, és ennek megfelelően változik a darab cselekményének menete. A főhős szándékát, motivációját, valamint a szituáció adott körülményeit azonban (hol, mikor, kik, milyen viszonyban és milyen körülmények között) nem lehet megváltoztatni! A többi szereplő feladata, hogy úgy alkalmazkodjanak az új változathoz, úgy improvizáljanak, hogy egyúttal következetesek maradjanak figurájuk jelleméhez, és továbbra is próbálják megvalósítani a figura eredeti szándékát. Egy-egy kérdéses helyzetet vagy jelenetet több játszó-néző is kipróbálhat, és a játékot vezető Joker a közönség véleményének figyelembevételével dönti el, hogy melyik új változat javított a főhős helyzetén, és melyik vezet a probléma megoldásához. Ha több jó megoldási javaslat érkezik, a Joker választja ki a dramaturgiailag legmegfelelőbbet, és a játék ebben az irányban halad tovább. A játszó-nézők csak a protagonista szerepét vehetik át, a többi szereplő helyett nem léphetnek be játszani.
Kiállítás
A Training Eventre érkezők egyik feladataként azt kellett megtapasztalniuk, hogy egy közösségben miképp alakulnak át az értékek. A fiataloknak különböző generációkhoz tartozó emberek interjúvolása segítségével meg kellett állapítaniuk és el kellett különíteniük a tárgyalt generációk, társadalmi csoportok számára fontos értékeket. A riportok által láthatóvá vált értékek összehasonlítása útján felismerhették, hogy az idő múlásával milyen alapvetően változások következnek be ezen értékek terén. Az eredmények a Training Event kertén belül bemutatásra kerültek. A feladat kapcsán sok pozitív visszajelzés érkezett a szervezőkhöz, legtöbben azt emelték ki, hogy olyan részleteket ismerhettek meg nagyszüleik életéből, amikről korábban nem volt tudomásuk.
Személyes fotóalbum
A résztvevők az oktatókkal együtt megteremtették a bizalomnak és a nyitottságnak a légkörét, így lehetőség nyílt a szabadabb, őszintébb és mélyebb kommunikációra. A résztvevők személyes életüknek részleteit oszthatták meg egymással. Minden résztvevő (felnőtt és gyermek egyaránt) hozott magával fényképeket, melyekből elkészíthettek egy montázst. A többi részvevő csoportokba szerveződve interpretálta az elkészített montázsokat anélkül, hogy az alkotó megszólalt volna. A feladat célja, hogy mindenki meghallgathassa, hogy a kívülállók pusztán a külső impulzusok hatására milyen megállapításokat tesznek valakiről. Mód nyílik a sztereotípiákkal való szembesülésre és ezáltal azok legyőzésére.
Írószeminárium
A foglalkozás célja az volt, hogy a részvevők megismerkedhessenek a pozitív újságírás alapelveivel. A foglalkozás kettő téma köré szerveződött. Először az újságírói szakmáról volt hallható egy prezentáció – a hírügynökségek miképp gyártanak híreket, amiket aztán különböző médiumok átvesznek, és történeteket gyártanak belőlük. Miért van az, hogy egy esemény akkor is “jó” hírnek minősülhet, ha tartalma vagy következménye kifejezetten rossz, negatív. A résztvevőknek ezek után összegyűjtötték a pozitív újságírás, avagy a béke újságírás alapelveit: igaz, őszinte, objektív; a magánéletre tekintettel van; plurális; érthető módon fejezi ki önmagát; tisztelettudó; érték orientált; a hírek pozitív kimenetelét nézi; szórakoztató; a médiának a saját kultúránk értékeit kellene követnie.
A foglalkozásban résztvevőknek valós hírek alapján egy kitalált (Begonia, melynek fővárosa Hillebrandia) országról kellett cikkeket írniuk szem előtt tartva a következő kérdéseket: kik a begoniaiak?; mik a problémáik? A Reuters hírügynökség hírei adták az alapot, mindössze a tárgyalt ország neve és fővárosa került módosításra egységesen Begonia-ra és Hillebrandia-ra. A szeminárium résztvevői különböző cikkek útján összeállítottak egy újságoldalt a begoniai történésekről. Az elkészült híranyag meglepő módon szürreálisra sikerült. „A Begoniai Hírek” a média manipulálásának lett az iskolapéldája. A szerkesztők munkájukkal azt kívánták demonstrálni, hogy anélkül ne alkossunk véleményt, és ne foglaljunk állást, hogy ne tudnák valójában miről is van szó.
Záróelőadás
A Training Event lezárásaként egy előadás keretén belül a részvevők prezentálták a projekt eredményét a nagyközönség számára. A drámapedagógusok segítségével hét, a társadalom egészét érintő téma került kiválasztásra (bevándorlás, családi konfliktus, kulturális és szociális különbségek, szeretet és háború, tisztelet, diszkrimináció, erőszak) melyekből nyolc rövid jelenetet adtak elő a csapatok. A projekt ezzel nem fejeződött be, a munka nagyja még csak most kezdődik. Az iskolák és partnerszervezetek a foglalkozás során tanultakat megpróbálják saját intézményeikben felhasználni, majd tapasztalataikat megosztani egymással. 2011 elejére várható egy átfogó összefoglaló jelentés a kidolgozott módszerről.
