Kultúra
UNESCO.HU

A Kőbányai Önkormányzat szobrot állított Lechner Ödönnek / The Local Government of Kobanya raised a statue to Ödön Lechner

2014. június 16.
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

HU: Lechner Ödön halálának századik évfordulóján avatott szobrot a Kőbányai Önkormányzat június 10-én. Kőbányaképviselő-testülete 2012-ben döntött arról, hogy a kerület „főterén”, a Szent László téren szobrot állít annak az építésznek, aki a kerület büszkeségét és jelképét, a Szent László templomot tervezte. Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága (UMNB) javaslatára az emlékév élvezi az UNESCO védnökségét is. Az eseményen beszédet mondott Dr. Réthelyi Miklós UMNB elnök.


EN: The Government of Kobanya raised a statue to Ödön Lechner on 10 June 2014. According to the decision of UNESCO’s 37th General Conference, in 2014 the organisation - among others - commemorates the 100th anniversary of the death of Ödön Lechner, architect (1845-1914). Dr Miklós Réthelyi, chairperson of the Hungarian National Commission for UNESCO gave aspeech on the occasion.


Az Önkormányzat nem csupán a mára már szimbólummá vált épületek miatt tartotta fontosnak hogy megemlékezzen az építész zseniről, hanem mert Lechner Ödön más szálon is kötődött a mai X. kerülethez. A család ugyanis téglagyárat működtetett Kőbányán. Téglaégetői az Akna utcától az Alkér utcáig emelkedtek ahol az építész gyermekkorában sok időt töltött és megtanult bánni az agyaggal, megismerte a kerámiatechnikákat. Ebben a családi gyárban készültek a mázas majolika és terrakotta kerámiák, mely iránti, ifjúkori érdeklődése a későbbi munkásságára is nagy hatást gyakorolt.

A Szent László téren felállított, bronzból készült, több mint két méter magas műalkotást egy kőbányai szobrászművész, a Munkácsy-díjas Zsemlye Ildikó tervezte. A szobor a kőbányai Szabó Öntészeti Kft. műhelyében készült, az emlékmű környezetét pedig egy Ybl-díjas tájépítész, Andor Anikó tervei alapján alakították ki, a Nemzeti Kulturális Alaptól nyert támogatást pedig a kőbányai polgárok adóforintjaiból egészítette ki az önkormányzat.

„A szobor Kőbánya összefogásának jelképe, hiszen a tervezéstől a kivitelezésig a szobor készítésének minden fázisa a kerületünkben valósult meg” – fogalmazott az avató ünnepségen Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere. Mint mondta, múltunk nagyszerű emberei, legyenek akár királyok, művészek, tudósok vagy építészek, mindig is példaképként szolgálnak számunkra és a jövő generáció számára is. Kőbánya ezzel a gesztussal köszöni meg az építész mesternek, a mára már a kerület jelképeivé vált épületeket - hangsúlyozta Kovács Róbert.

Dr. Réthelyi Miklós ünnepi beszéde

Lechner Ödön
emlékünnepség

Kőbánya,
2014. június 10.

„Az Építészt – a nemzet halottjaként – akkor júniusban temették, amikor Ady legpompásabb verse, A Kalota partján, megszületett, amikor Kós az erdélyi Sztánáról Móriczhoz készülődött, amikor Bartók és Kodály, – hogy bukovinai székely és román népzenét gyűjthessenek, – ajánló levélért a Román Akadémiához folyamodtak, és akkor dördült el a pisztolylövés Szarajevóban, hogy kezdődjék a Háború, amely jóvátehetetlenül szétszaggatta a közös otthont, a Kárpát-medencét” – írta Csete György 1985 júniusában, Lechner Ödönre emlékezve.

50605

100 évvel halála után Lechner Ödönre emlékezünk egyik nevezetes alkotása, a Kőbányai Szt. László plébániatemplom előtt. Sokan készültek erre az ünnepségre. Egész heti műsorral, és Lechner Ödönt ábrázoló szobor leleplezésével készült a Kőbányai Önkormányzat. Készült az Ősök emlékét ünnepnapokon között is fenntartó Lechner család, akik itt, most velünk együtt ünnepelnek. És készült a Magyar UNESCO Nemzeti Bizottság is, amikor két évvel ezelőtt felterjesztette javaslatát, hogy az UNESCO, vagyis ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének mind a 195 tagállamában – 2014-ben – a magyar formanyelvet megteremtő nagy építészre, Lechner Ödönre emlékezzenek.

A felterjesztésben hangsúlyt kapott, hogy épületei hidat képeznek a művészet nyugati és keleti érzékelése, valamint a magas kultúra és a népi kultúra között. Művészete, – amelynek filozófiai alapjait előadásokban elmondta és írásaiban is megjelentette – egészen egyedülálló. Alkotásai nyomán magas minőségű, eredeti építőművészet jelent meg szerte a Kárpát-medencében.

Magyarország felterjesztését az UNESCO Közgyűlése elfogadta, és így a hazai megemlékezéseknek nemzetközi foglalatot nyújt a Lechner Ödön nemzetközi UNESCO emlékév.

Meg kell azt is említenem, hogy – ugyancsak a Magyar Nemzeti Bizottság felterjesztésének köszönhetően – 2014 egyben Ybl Miklós emlékév is. A XIX. század és különösen annak második fele a magyar építészek és a magyar építészet aranykora. A magyar kultúra különleges gazdagságára utal, hogy személyiségükben, munkájukban, alkotásaikban két ennyire eltérő építőművész-nagyságra – kerek évforduló kapcsán – egyszerre emlékezhetünk, egyszerre adózhatunk elismeréssel, tisztelettel és büszkeséggel életüknek, alkotásaiknak.

„Amit eddig csináltam, az korántsem befejezett művészi készség. Ellenkezőleg mindegyik művem egy-egy kísérlet, összességében is csak egy dadogás, egy ABC ahhoz a formanyelvhez, amelyen egy későbbi utód, egy ihletett művész a képzőművészet ódáit, himnuszait megteremteni van hivatva. De ehhez nem egy ember, sem kettő szükséges, hanem egész nemzedék együttes működése” – írta Lechner 1911-ben, Önéletrajzi vázlat című munkájában.

A művészet magyar formanyelve, vagy más szóval a stílus egész életét meghatározó programmá vált Lechner számára. Elgondolásait nemcsak gyönyörű épületeinek szerkezetében és díszítésében, hanem elméleti tanulmányokban is hirdeti. A formanyelvnek hatalmas „szuggeráló, hódító ereje van”- írja Lechner. Párhuzamba állítja a magyar nyelvet a „mi formanyelvünkkel”. Az előbbit az idegenek nem értik, sőt politikai okokból nem is akarják megérteni – s gondol itt a Felvidéken, Erdélyben már akkor, az 1900-as évek elején jelentkező anyanyelvi vesztességre. A magyar formanyelv „behízelgő, kecses formái viszont észrevétlenül terjednek, hiszen ehhez nem kell iskolázás, tanítás, állami presszió, csak annyi szem és formai érzés, amennyi a tótban és az oláhban bőven megvan. S éppen ezért ezzel még az európai kultúrnépek ölében is külön pozíciónk lesz. A mi formanyelvünket sajátossága révén azonnal meg fogják ismerni és különböztetni, akárcsak a zenénket. Sokkal hamarabb, mint Arany János és Petőfi Sándor irodalmi nyelvét, mely előlük örökre el van zárva” – olvashatjuk a Magyar forma nem volt, hanem lesz című írásában.

Lechner bátran kísérletező ember volt. Éveket töltött Berlinben, de a német kultúra hatalmas, elsodrásra kész hullámai ellen a francia kultúra segítségével épített gátat maga köré. Kastélyok rekonstrukcióján dolgozott Franciaországban három évig. Elismeréssel írt a francia arisztokrácia egyik életelvéről, miszerint a család vagy nemzetség életét az építkezések sorozata biztosítja. Hazajötte után észre kellett vennie, hogy a magyar népművészet nem könnyen kapcsolható össze a francia kultúrával. Végül Angliában tett látogatásai adták a kezébe a magyar formanyelv megteremtéséhez szükséges tapasztalatokat. Ugyanis az angolok készek voltak tanulni a gyarmatokon élők kultúrájából. Ezen a kerülő úton jutott Lechner – az indiai és perzsa népművészet közvetítésével – a magyar népművészet formai és színi gazdagságához.

Aki bátran kísérletezik, azt gyakran érhetik csalódások, mellőzések, de a bátorság, amely az okossággal és az igazságossággal párosul olyan erény, amely erőt ad az akár többszöri újrakezdéshez is. Lechner bátorsága meghozta a várt eredményt: pazar épületeiben már több generáció gyönyörködhetett, életműve ország-világ előtt elismert. Némelyek által kritizált, ámde gazdag, nagyon sok alkotót inspiráló művészeti-filozófiai tanításának a 21. század magyar kultúrtörekvéseit támogató újra és újra értelmezése, a tanulságok napfényre emelése a mi feladatunk is.


Dr. Réthelyi Miklós



 

Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet