Kultúra
UNESCO.HU

Jelentés az UNESCO kormányközi restitúciós bizottságának 15. párizsi üléséről

2009. május 30.
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

2009. május 11. és 13. között tartotta az UNESCO kormányközi restitúciós bizottsága 15. ülését. A restitúciós támakör, tehát a II. világháborúban illegálisan elidegenített javak származási országukba történő visszaszolgáltatásának témaköre várhatóan az októberi UNESCO Általános Konferencia egyik legellentmondásosabb ügye lesz. A tárgy kivételes jelentőségére való tekintettel a bizottsági ülés szakértői jelentését itt adjuk közre.

Jelentés
Az UNESCO kormányközi restitúciós bizottságának 15. üléséről
Párizs, 2009. május 11 - 13.

Az UNESCO kormányközi restitúciós bizottsága (Intergovernmental Committee for Promoting the Return of Cultural Property to its Countries of Origin or its Restitution in Case of Illicit Appropriation; ICPRCP) 2009. május 11-13. között Párizsban tartotta 15. ülését. A bizottságot 1978-ban hozták létre abból a célból, hogy az államok rendezni tudják a műtárgyak jogtalan eltulajdonításából fakadó vitáikat azokban az esetekben is, amelyekre a vonatkozó nemzetközi egyezmények (főként "A kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló 1970. évi Párizsi Egyezmény") rendelkezései nem alkalmazhatóak. A kormányközi bizottság tehát egy olyan fórumot kíván nyújtani az államoknak, ahol azok elsősorban politikai és diplomáciai csatornákon keresztül rendezni tudják függőben lévő restitúciós ügyeiket.

A kormányközi bizottság 22 tagot számlál, egy-egy ország tagsága négy évre szól, a bizottság összetétele kétévente megújul, amikor a tagok felét az UNESCO Közgyűlésén - a földrajzi tényezőket is figyelembe véve - a jelentkező tagállamok közül választják meg. A bizottság rendes üléseit rendszerint kétévente tartja Párizsban, az UNESCO központi épületében (az első ülést 1980-ban rendezték meg), de három ízben sor került rendkívüli ülésre is. 2001-es ülését a bizottság Kambodzsában, Pnom Penh-ben tartotta tekintettel az UNESCO kitüntetett szerepvállalására Angkor műemlékeinek megmentése ügyében, 2008 márciusában először - az Új Akropolisz Múzeum építésének apropójából - Athénban szerveztek találkozót a restitúciós ügyekben jártas jogászok, múzeumi szakemberek és más szakértők számára, majd pedig novemberben Szöul adott otthont egy rendkívüli ülésnek a bizottság munkájának 30. évfordulója alkalmából. Az üléseken megfigyelőként nem csupán a kormányközi bizottsági tagokon kívüli más tagországok, hanem például az UNIDROIT, az INTERPOL, az olaszországi műkincsrendőrség (Carabinieri), vagy éppen a vámszervek képviselői is részt vehetnek és felszólalhatnak.

Fontos kiemelni, hogy a bizottság lehetőséget teremt és megfelelő keretet biztosít az államok számára, hogy azok bilaterális tárgyalásokat és megbeszéléseket folytassanak egymással, az adott témában javaslatokat nyújt be az UNESCO-nak ajánlások, egyezmények illetve eljárások (pl. mediációs eljárás) kidolgozására, ajánlásai azonban a vitában álló feleket nem kötik. A bizottság munkájának megszervezését, az ülések előkészítését, dokumentálását az UNESCO Titkárságán belül a Kulturális Örökség Osztály Nemzetközi Normákkal Foglalkozó Részlege (International Standards Sections - Division of Cultural Heritage) látja el, melynek jelenlegi vezetője Françoise Riviere, az UNESCO kultúráért felelős igazgatóhelyettese.

Magyarország első ízben 1999 és 2003 között volt tagja a bizottságnak, 2006-tól pedig újra a bizottsági tagok között tudhatja magát. A 2009. évi ülésen a magyar delegációban Dr. Lakatos András, a Magyar Köztársaság UNESCO-hoz rendelt nagykövete, Szelivanov Júlia, az UNESCO állandó magyar képviseletének tagja és dr. Szécsi Diána, jogász, a Szépművészeti Múzeum Jogi és Regisztrációs Osztályának munkatársa vett részt.

A bizottság elnökletét - egyhangú szavazás alapján - Mohammed Shabaan Sheya (Tanzánia) töltötte be, a "Rapporteur"-i feladatokat pedig Carlos Ortega (Peru) látta el.

Az ülésen a bizottság jelentésében az alábbi pontokról számolt be:


  1. Folyamatban lévő bilaterális restitúciós tárgyalások előmozdítása

    A bizottság előtt jelenleg három visszakövetelési eset van hosszú évek óta függőben.

    A Parthenon frízek:

    Görögország 1984-ben Melina Mercouri kezdeményezésére terjesztette a kormányközi restitúciós bizottság elé a Parthenon márványok visszakövetelésének ügyét. Mint ismeretes a márványfrízeket Lord Elgin, Anglia egykori konstantinápolyi nagykövete bontatta le és szállítatta el Athénből az 1800-as évek legelején. Lord Elgin eredetileg csak másolatokat akart készíttetni az athéni Akropolisz domborműveiről, végül megszerezte az engedélyt a helyi török hatóságoktól a márványfrízek és szobrok eltávolítására és elvitelére. A márványokat 1816-ban az angol parlament döntése alapján Lord Elgintől megvásárolták a British Museum számára. A vételár töredékét tette ki a Lord által kifizetett hazaszállítási költségeknek.

    Görögország vitatja a Parthenon márványok eltulajdonításának jogszerűségét, míg Anglia a megszerzés körülményeit jogszerűen alátámasztottnak ítéli meg. Az angolok arra is hivatkoznak, hogy a brit törvények (ld. British Museum Act 1963) nem engedik meg műtárgyak kiadását a British Museumból. Az 1984-ben beterjesztett kérelemre az angolok negatív választ adtak. Ezt követően 1987-ben Görögország közölte a bizottsággal, hogy új múzeum építését tervezik Athénben a visszatérő márványok számára. A bizottság az 1989 és 1999 között tartott ülések mindegyikén ajánlást fogadott el arról, hogy a két fél barátságosan rendezze a vitát. 1999 decemberében a British Museumban rendeztek egy két napos szakértői konferenciát a márványok restaurálásáról, ez alkalomból Papandreou külügyminiszter is megjelent a brit parlament alsó házában. Azóta miniszteriális és szakértői szintű együttműködés alakult ki a két fél között. 2007. május 4-én - Görögország javaslatára - a görög kulturális miniszter, a nagy-britanniai DCMS (Department for Culture, Media and Sport) és a British Museum képviselői között szerveztek tárgyalást. A megbeszélésen két UNESCO képviselő is jelen volt, megfigyelőként. Folyamatos egyeztetések folynak a két ország között abban bízva, hogy nemsokára eredményhez vezetnek. Görögország kifejezte, hogy morális, etikai, tudományos szempontból kiemelkedően fontos, hogy a 2009. június 20-án nyíló Új Akropolisz Múzeumban az anyag eredeti fölrajzi és kulturális környezetében legyen bemutatva.

    Szintén ehhez az ügyhöz kapcsolódik, hogy 2006 szeptemberében a heidelbergi egyetem saját kezdeményezésére visszaszolgáltatta a Parthenon fríz egy kis töredékét Görögországnak. Ez volt az első töredék, amely közel 200 év után visszakerült Görögországba.

    2008-ban két további pozitív lépésre került sor: Palermo és a Vatikáni Múzeum is töredékeket juttatott vissza Athénba hosszú távú kölcsön (tkp. letét) keretében. Az olasz képviselő szerint ez egy ésszerű és mindenki számára kedvező módja a restitúciós ügyekben való együttműködésnek.

    A Titkárság beszámolt arról, hogy a két fél szakemberei továbbra is kapcsolatban vannak egymással és 2009. április 23-án a görög és brit kulturális minisztériumok között informális találkozóra került sor Londonban az UNESCO Titkárság és a British Museum képviselőinek jelenlétében. Az angolok azonban érveik alátámasztására továbbra is a múzeumokra vonatkozó jogi szabályozás által felállított korlátokra hivatkoznak.

    A Bogazköy szfinx:

    Törökország 1986-ban fordult kérelmével a bizottsághoz a berlini múzeumban őrzött hettita szfinx és ékírásos táblák visszaadásáért. A 20. század első évtizedeiben az egykori hettita főváros helyén végzett Bogazköy-i ásatások során előkerült több mint tízezer ékírásos tábla és a városkapuról származó két szfinxet restaurálás, tudományos kutatás és publikálás céljából vitték el a berlini múzeumba (Vorderasiatisches Museum). 1924-ben majd 1942-ben egy szfinx és majd háromezer tábla visszakerült Törökországba. A kérelem részét képező 7400 ékírásos táblát a Német Demokratikus Köztársaság időközben visszaszolgáltatta, a szfinx esetében azonban a tárgyalások megrekedtek Németországgal, aki elsősorban a "jogi helyzet rendkívüli bonyolultságára" hivatkozik.
    Korábban a két ország képviselői beszámoltak arról, hogy annak ellenére, hogy igen lassan halad az ügy, fokozatosan közelednek a közös megegyezéshez. Noha 2006 októberében Törökország újabb kérelemmel fordult Németország felé, a Titkárság tudomása szerint a legutóbbi bizottsági ülés óta a két fél között egyetlen találkozóra sem került sor.

    A Makondé maszk:

    2006-ban egy újabb üggyel bízta meg a bizottságot a tanzániai kormány: az érintett Makondé maszkot egy tanzániai állami múzeumból lopták el a kilencvenes években, ma pedig a svájci Barbier-Mueller magánmúzeumban található. A svájci fél, többek közt a tanzániai múzeumok biztonsági helyzetére hivatkozva, számos feltételt támasztott a műtárgy visszaszolgáltatásához, mint pl. a visszaszállítás kifizetése és a megfelelő biztonsági követelmények biztosítása. Azt ajánlotta fel, hogy a tulajdonjog átruházása nélkül, hosszú távon adhatná kölcsönbe Tanzániának a maszkot. Tanzánia azonban ragaszkodik a kompenzáció nélküli teljes visszaszolgáltatáshoz.

    A svájci küldöttség jelezte, hogy az ügy azért nehézkes, mert a Svájci Konföderáció nem vehet részt félként az ügyben, hiszen a maszk magánkézben van, ugyanakkor kifejezték, hogy ennek ellenére mindent megtesznek a két fél közötti megoldás elérése érdekében. Tanzánia az ülésen beszámolt arról, hogy a Barbier-Mueller Múzeum által támasztott feltételnek - miszerint megfelelően biztonságos környezetet kell teremteni a maszk számára - már eleget tettek azzal, hogy két teljesen új épületet emeltek a maszk fogadására, és erről mind a Múzeumot, mind pedig a bizottságot 2009. május 5-én levélben értesítették.

    A bizottság ezt követően több, sikeresen végződött restitúciós ügyet említett, majd felhívta a tagállamokat arra, hogy számoljanak be hasonló, pozitív kimenetelű eseteikről. A magyar delegáció ennek kapcsán beszámolt a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött, feltehetőleg argoszi (Görögország) ásatásokból származó műtárgyak esetéről. A 22 műtárgyból álló együttest a múzeum Antik Gyűjteménye 1992-ben egy magyar magánszemélytől vásárolta meg. Amikor azonban valószínűvé vált, hogy a tárgyak illegális úton kerültek Magyarországra, a Szépművészeti Múzeum haladéktalanul jelentette az esetet az érintett minisztériumoknak. Ezt követően Göncz Kinga külügyminiszter asszony 2008. szeptember 12-én tett athéni látogatása alkalmával - Magyarország 1970-es Párizsi Egyezményből fakadó kötelezettségének is példásan eleget téve - hivatalosan tájékoztatta a görög külügyminiszter asszonyt és Karolosz Papuliasz köztársasági elnököt az ügyről, és kifejezte, hogy Magyarország kész visszaszolgáltatni a műtárgyakat. Jelenleg folyik az antik tárgyak azonosítása. Mivel azok hiánypótló szerepet töltenek be az Antik Gyűjtemény kollekciójában, Magyarország kérte, hogy az érintett műkincsek hosszú távú letét keretében továbbra is láthatóak legyenek a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán. A görög fél kinyilvánította készségét, miszerint támogatják az említett megoldást, sőt esetleg újabb tárgyakat is a Múzeum rendelkezésére bocsátanak a jövőben. A görög régészeti múzeumokkal így szoros együttműködés kezdődött meg, melynek első megnyilvánulásaként a Thesszaloniki Régészeti Múzeum már 2008 őszén ókori kincsleletének (a Theasszaloniki közelében fekvő derveni sírokból származó) kiemelkedő darabjait kölcsönözte a Szépművészeti Múzeum Symposion Makedóniában c. kamara kiállítására.


  2. Kulturális örökségről szóló nemzeti jogszabályok adatbázisa

    Az UNESCO főigazgatója 2003 decemberében kiküldött körlevelében bejelentette, hogy létrehozták a kulturális örökségről szóló jogszabályok nemzetközi adatbázisát (UNESCO Cultural Heritage Laws Database). Az adatbázis hivatalosan 2005 óta, a Bizottság 13. ülése óta él, az USA – több ízben megújított - anyagi hozzájárulásának köszönhetően. A bizottság kéri a tagállamokat, hogy továbbra is bocsássák rendelkezésére kulturális örökségre vonatkozó nemzeti jogszabályaikat az adatbázisba való felvétel céljából. A bizottság azt is kiemelte, hogy egy ilyen adatbázis növeli az együttműködés eredményességét az olyan szervezetekkel, mint pl. az INTERPOL, az UNIDROIT, az ICOM vagy az OMD (Vámigazgatások Világszervezete).

    Jelenleg 163 tagország 2117 jogszabálya érhető el az UNESCO alábbi honlapján: http://www.unesco.org/culture/natlaws.


  3. Rendkívüli ülések: Athén és Szöul

    Az UNESCO és a Görög Kulturális Minisztérium szervezésében Athénban 2008. március 17-18. között nemzetközi konferencia került megrendezésre a kulturális javak visszaszolgáltatása tárgyában az Új Akropolisz Múzeumban, mely helyszín szimbolikus jelentőséggel bír tekintettel a Parthenon márványok fent említett esetére. A résztvevők között túlnyomórészt a visszaadásokban érintett múzeumok képviselői, a kulturális javak visszaadása terén nemzetközileg elismert jogi szakértők, valamint gyakorló ügyvédek vettek részt. A konferencián sikeres visszaszolgáltatási esetekről számoltak be (pl. Axum obeliszk visszaszállítása), valamint a restitúció etikai és jogi aspektusait, a mediáció és a kulturális diplomácia szerepét, valamint a nemzetközi együttműködés és kutatások fontosságát emelték ki.

    Szöul 2008. november 25-28. között adott otthont egy rendkívüli ülésnek a bizottság működésének 30. évfordulója alkalmából. Érdemes kiemelni, hogy az első napot kifejezetten a szakértők találkozójának szentelték, míg a további két napon került sor a klasszikus értelemben vett kormányközi rendkívüli ülésre. A három nap során elsősorban a bizottság működésének és hatáskörének fejlesztéséről volt szó, ahol javasolták azt is, hogy a bizottság bővítse ki eredeti célkitűzéseit: forduljon egyre inkább a műkincspiac, a múzeumok és általában a civil társadalom felé is.


  4. Nemzetközi együttműködés

    Egyezményekhez csatlakozó új tagországok

    A bizottság beszámolt arról, hogy a legutóbbi ülés óta 4 új ország csatlakozott az 1970-es UNESCO Egyezményhez: Németország, Montenegró, Moldova és Csád. Így a tagországok száma mára 116-ra bővült. További két, a műkincspiacon aktív szerepet betöltő európai ország fontolgatja jelenleg a ratifikáció lehetőségét. Az 1995-ös ("a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló") UNIDROIT Egyezmény Görögország 2008-as ratifikációja óta 29 tagot számlál.

    Az UNESCO és az OMD közös együttműködésével létrehozott kiviteli engedély-modell

    Az UNESCO és a Vámigazgatások Világszervezete (World Customs Organisation /Organisation Mondiale des Douanes) közösen kidolgozott egy kiviteli engedélyezési űrlap modellt, és ajánlja, hogy a tagállamok azt vegyék át és alkalmazzák. Az egységesített űrlap használata elősegíti az államok közötti együttműködést, a műtárgykivitel és behozatal eredményesebb kontrollját, és az illegális műkincskereskedelem megfékezését.

    2007 végén az UNESCO és az OMD Titkárságai megkérték a tagállamokat, hogy egy kérdőív kitöltésével jelezzék, mennyire tartják hasznosnak és hatékonynak a kiviteli engedély-modellt. 2008 eleje óta azonban mindössze 42 országtól és az Európai Uniótól érkeztek vissza válaszok, mely – a Titkárság beszámolója szerint - meglehetősen alacsony számnak tekinthető. A következtetéseket jelentés formájában elküldték a tagállamoknak.

    Együttműködés az INTERPOL-lal, az UNIDROIT-val és az ICOM-mal

    Az UNESCO Titkárságának képviselője beszámolt arról, hogy kiváló kapcsolatokat ápolnak a fenti szervezetekkel, és rendszeresen meghívják egymás szakértőit az illegális műkincskereskedelem elleni harc és restitúciós eszközök témájában tartott ülésekre, így az UNESCO, az INTERPOL, az UNIDROIT és az ICOM kölcsönösen tudják támogatni egymás munkáját.

    Az INTERPOL például 2008-ban és 2009-ben tartott nemzetközi szakértői konferenciáin ajánlásban javasolta a kiviteli engedély modell alkalmazását, a nemzeti jogszabályokat tartalmazó adatbázis használatát és támogatta az UNESCO azon kezdeményezését, miszerint az embereket fogékonyabbá kell tenni a kulturális örökségvédelem témája iránt.

    Képzés, fogékonnyá tétel

    Az UNESCO rendszeresen szervez képzéseket, szemináriumokat abból a célból, hogy az illegális műkereskedelem ellni harcról és annak fontosságáról széles körben tájékoztatást nyújtsanak. 2007 júniusában és 2008 novemberében két szemináriumot szerveztek Irak és a szomszédos országok számára. Ezeken az előadásokon múzeumi kérdésekre specializálódott jogászok, közigazgatásban dolgozók és iraki rendőrök vettek részt. Legközelebb 2009 júniusában és szeptemberben szerveznek hasonló képzéseket az afrikai országok, illetve a Közép-Amerikai és Karib-tengeri térség részére.
    2008 márciusában az UNESCO főigazgatója levélben hívta fel a figyelmet az illegális kereskedelem súlyosságára, és tájékoztatásul egy 20 perces figyelemfelkeltő filmet is készítettek.

    ENSZ

    Az UNESCO főigazgató 2008 májusában levélben hangsúlyozta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2003-ban elfogadott határozata értelmében a tagállamoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az Irak területéről jogellenesen elhurcolt kulturális javak visszaszolgáltatását elősegítsék.

Az ülésen az előadók az alábbi témákról számoltak be, illetve a bizottság az alábbi pontokat vitatta meg:


  1. Lyndel V. Prott: "Witnesses to History"

    Lyndel Prott, a queenslandi egyetem professzora és az UNESCO munkájának évek óta aktív szereplője (az International Standards Sections - Division of Cultural Heritage volt vezetője), a Bizottság ülésén mutatta be új könyvét "Witnesses to History - Documents and Writings on the Return of Cultural Objects" címmel. A kiadvány egy olyan antológia, mellyel szerzője különböző dokumentumok, cikkek, tanulmányok, ülésekről készült kivonatok összegyűjtésével és tematikus rendezésével kíván áttekintést nyújtani az olvasónak a műkincs-restitúció témájában. A könyv számos érdekfeszítő történelmi példa bemutatásával alátámasztva az alábbi témákat dolgozza fel: (1) A kulturális javak visszaadásának történelmi háttere (2) Filozófia és etika (3) A visszaszolgáltatás különböző körülményei (4) Jogi megfontolások és (5) A kérelmezés lehetséges formái, alternatív vitarendezés. Az összefoglaló kiadvány rendkívül nagy érdeklődésre tett szert, számos ország kifejezte az ülésen kívánságát, hogy a könyvet előbb-utóbb az UNESCO segítségével több nyelvre is lefordítsák.


  2. Jogszabály-modell tervezet az állam kulturális javakon fennálló tulajdonjogáról

    Patrick J. O'Keefe professzor előadásában rámutatott arra a jogi problémára, miszerint gyakran az egyes műtárgyak restitúcióját az gátolja meg, hogy az adott országban nincs olyan jogszabály, amely egyértelműen kimondaná az állam tulajdonjogát a saját kulturális javai felett, vagy amely meghatározná, hogy pontosan milyen műtárgyak eltulajdonítása minősül lopásnak. Ez különösen a régészeti tárgyak esetében jelent gondot, melyek olyan helyszínekről származnak, ahol a tárgyakról nem készült és sok esetben nem is készülhetett megfelelő leltár, hiszen azok a föld felszíne alatt (voltak) találhatóak. O'Keefe professzor javaslatként megfogalmazott egy rendelkezést, melyet be lehetne építeni a nemzeti jogszabályokba a további hasonló nehézségek elkerülése végett.

    Jorge Sanchez-Cordero professzor bemutatta a nemzetközi egyezmények hatékonyabb ratifikációját elősegítő tervezetét és elmondta, hogy noha az 1995-ös UNIDROIT Egyezmény kiegészíti az 1970-es UNESCO Egyezményt, megfelelően megfogalmazott nemzeti jogszabály híján ezek a jogi eszközök sem elégségesek.

    Az UNIDROIT képviselője felajánlotta, hogy egy munkacsoport felállításával segítséget nyújtanak egy ilyen egységes jogszabály-minta kidolgozásához.


  3. Az olasz műkincsrendőrség (Carabinieri) beszámolója

    Az olasz csendőrség kulturális örökséggel foglalkozó részlegét (Comando Carabinieri Tutela Patrimonio Culturale) 1969-ben alapították, egy évvel az 1970-es Párizsi Egyezmény születése előtt. A jelenleg az olasz Kulturális Minisztérium keretein belül működő részleg három szekciója az ókori, a régészeti és a kortárs műalkotásokkal és hamisítványokkal foglalkozik. A Carabinieri jelentős szerepet vállal például a régészeti ásatások felügyeletében, a múzeumi biztonsági intézkedések ellenőrzésében, aukciós házak katalógusainak ellenőrzésében és műtárgyakat értékesítő internetes platformok figyelemmel kísérésében.
    A Carabinieri képviselője beszámolt arról, hogy 40 éves fennállásuk alatt jelentős eredményeket értek el az alábbi területeken: kb. 390 000 eltűnt műtárgyat találtak meg, több, mint 823 000 régészeti tárgyat szereztek vissza, kb. 253 000 hamisítványt foglaltak le és több, mint 25 000 személy ellen emeltek vádat. Fontos kiemelni, hogy a Carabinieri nem csupán az olaszországi műkincsek védelmében lép fel, hanem más országok kulturális örökségébe tartozó műtárgyak felkutatásában is kiemelkedő szerepet vállal. A Carabinieri által, a lopott műtárgyakról vezetett nemzetközi adatbázist naponta frissítik és az bárki számára elérhető (www.carabinieri.it). Ki kell emelni azt is, hogy a szervezet különösen a háború sújtotta területeken (pl. Irak) működő vámszervek és rendőrség munkatársainak rendszeresen képzéseket tart az illegális műkincskereskedelem megelőzésének és megfékezésének témájában.


  4. Az UNESCO tevékenysége Irakban

    A bizottság ülésén beszámolt arról, hogy az Iraki Nemzeti Múzeum kifosztásakor kb. 15 500 műtárgyat loptak el, melyből eddig kb. 5000-et sikerült visszajuttatni a múzeumba és további 3000 tárgy hollétét fedezték fel, melyek azonban még nem kerültek vissza a múzeumba. Az UNESCO megpróbálja pl. az ún. "Red List" segítségével felhívni az emberek figyelmét a lopott tárgyakra. Az iraki ásatások őrei és a határőrök számára rendszeresen képzéseket szerveznek a Carabinieri együttműködésében, melynek során 2004 szeptemberében például 51 iraki résztvevőt képeztek ki. Az UNESCO fontosnak tartja továbbá a lopott műtárgyakról megfelelő adatbázis vezetését, 2004-ben pedig Ammanban és 2008-ban Beirutban került sor műtárgy-azonosítási képzés szervezésére. Az UNIDROIT-val együttműködve jogi szemináriumokat is tartanak, 2008-ban Beirutban 10 iraki résztvevő vett részt az említett fórumon. Az Interpol is technikai segítséget nyújt az iraki kulturális örökség megóvása és a térségből jövő műtárgyak származásának ellenőrzése terén, 2004-ben kezdeményezte egy, az iraki szakértők nevét tartalmazó lista létrehozását.


  5. Etikai elvek és jogi szabályok

    Tullio Scovazzi, a Milánói Egyetem professzora "Etikai elvek és jogi szabályok a kulturális javak visszaszolgáltatása terén" címmel tartott az ülésen nagy sikerű előadást. A számos történelmi példa, nemzetközi egyezmények és szokásjog, bilaterális megállapodások és békeszerződések bemutatása mellett Scovazzi professzor kiemelte, hogy új etikai elvek vannak születőben, melyeket a 21. században nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha restitúciós kérdésekről van szó. Ezek az alábbiak: 1. azon elv, hogy egyik állam a másik állam gyengeségét nem használhatja ki annak érdekében, hogy abból kulturális nyereséget szerezzen (tipikusan a gyarmatosítás esete), 2. a kulturális javak illegális "elmozdítását" megakadályozó együttműködés, 3. a kulturális környezet egységének megőrzése és 4. a restitúciós viták nemzetközi együttműködéssel való rendezése.


  6. A vitarendezés alternatív módjai

    Marie Cornu és Marc-André Renold az alternatív vitarendezési lehetőségekről tartott előadást. Kiemelték, hogy manapság, az új típusú szerzeményezési formák elterjedésével a restitúció is új formákat ölthet. A szerzőpáros az alábbi lehetséges módokat mutatta be példákkal alátámasztva: a) "klasszikus" restitúció b) feltételes restitúció c) restitúció, melyet valamilyen kulturális együttműködés követ d) a kulturális identitás fontosságának hivatalos elismerése e) hosszú távú vagy rövid távú kölcsönök f) adományok g) különleges tulajdoni viszony kialakítása (pl. közös tulajdon) h) másolat készítése i) pénzbeli kártérítés ellenében a kereset visszavonása.


  7. Közvetítői és békéltetői eljárás tervezet

    A bizottság ülésén ismét napirendre került a már korábban előterjesztett ajánlás, mely a lopott vagy jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatását próbálja elősegíteni egy mediációs (közvetítői) illetve békéltetői eljárás kidolgozásával (Draft Rules of Procedure on Mediation and Conciliation). A közvetítő (mediator) és békéltető (conciliator) szereppel a Bizottság hatásköre bővülne, amennyiben sikerül elfogadni az eljárást rögzítő végleges megszövegezést. A tagállamok végül a 11 szakaszból négyet tudtak alaposan megvitatni, három szakasz esetében konszenzuális módon kialakult egy végleges szövegtervezet, a 4. szakasz elfogadása azonban, mely arra vonatkozik, hogy kik vehetnek részt félként az eljárásban, még várat magára.

    Az eljárás részleteinek kidolgozása igen nagy érdeklődésre tett szert, és az államok kifejezték azon igényüket, hogy mielőbb megszülessen egy végleges szöveg. Ennek érdekében a Bizottság 4. sz. ajánlásában döntött ún. "albizottság" felállításáról, melyben a tagországok országcsoportonként képviseltetve magukat (a kiegyensúlyozott földrajzi megoszlás elve alapján) vesznek majd részt a munkában.


  8. Ülések gyakorisága

    Az ülés során gyakorta felmerült annak igénye, hogy a bizottság gyakrabban tartson restitúciós ülést. Számos tagállam szerint a kétéves rendszeresség kevés ahhoz, hogy igazán operatív munkát lehessen végezni. Ezt elősegítendő a bizottság megfogalmazta 5. sz. ajánlásában, hogy a legközelebbi ülésre lehetőség szerint 2010 első félévében kerüljön sor.

Mihály Mária
dr. Szécsi Diána



Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet