Kultúra
UNESCO.HU

Hagyományőrzés és szórakoztatás - barangolás világörökségi helyszíneken Afrikában! - Eisenbeck Helga és Szilasi Ildikó cikksorozata, 3. rész

2014. július 24.
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Cikk-sorozatunkban nemcsak azokat a Világörökségi Helyszíneket mutatjuk be, amelyeket afrikai túráink során érintünk, hanem azokról a szellemi kulturális örökségekről is szót ejtünk, amelyekkel utunk során találkozunk, amelyek áthatják a helyiek mindennapi életét. Legyen szó UNESCO Világörökségi Helyszínekről, nemzeti parkokról vagy épített örökségekről, hagyományos orvoslásról, ünnepekről vagy rítusokról, mi saját készítésű fotókkal, videó-részletekkel, saját élményekkel kiegészítve osztjuk meg fenti témákban gyűjtött ismeretanyagunkat. Az afrikai kulturális örökségeket érintő barangolásunk során Eisenbeck Helga lesz segítségünkre, aki doktori disszertációját az afrikai Szellemi Kulturális Örökségek témájában írja a Pécsi Tudományegyetemen. Szerzők: Eisenbeck Helga, Szilasi Ildikó

Saint-Louis varázslatos szigete

(2014. július 18.)

Az előző részek elérhetőek itt.

Saint-Louis szigete egy egyedülálló tájjal rendelkező óceáni kikötő Nyugat-Afrika partjainál. Egy parányi földsáv, amely egészen kivételes környezetben szárazföld és víz találkozásánál, a Szenegál folyó két ága között található.

A szigeten elsőként egy francia gyarmati települést hoztak létre még a 17. században, városiasodásának folyamata a 19. század közepén zajlott. Saint-Louis 1872 és 1957 között Szenegál fővárosa volt, és kiemelkedő gazdasági és kulturális szerepet töltött be egész Nyugat-Afrikában. A város elhelyezkedése, a szabályos várostervezés, a rakpartok rendszere, valamint a karakteres gyarmati építészet együttesen határozzák meg Saint-Louis jellegzetes megjelenését.

A sziget az európaiak érkezése előtt lakatlan volt, és a Walo királysághoz tartozott. Felfedezése a 15. századra datálható, és a portugálok, velenceiek és hollandok nevéhez köthető. Saint-Louis hamar az európai kereskedők központjává vált. A folyó ugyanis egész évben lehetőséget biztosított számukra, hogy addig ismeretlen területeken egyre mélyebbre hatolva gumiarábikum, arany, bőr- es egyéb termék után kutassanak.

A 17. századtól számos kezdeményezés született település létrehozására a régióban. 1633-ban végül a franciák megalapították a Szenegáli Társaságot. A szigetet néhány sikertelen település létesítési kísérlet után 1659-ben végül Louis Caullier erőd építésére alkalmasnak találta. A későbbiekben egyéb nemzetek társaságai is követték a Szenegáli Társaságot. Az angoloknak három alkalommal sikerült átmenetileg elfoglalniuk Saint-Louist.

A sziget három részből áll: az északi negyed, a déli negyed és a Faidherbe a kormányzói palotával a központjában. Az egész település egy gyönyörű lagúnában helyezkedik el, melyet a Szenegál folyó két ága formál. Ezek az ágak teljesen el vannak választva a város tengeri részétől és Sor negyedtől a kontinensen. A régi város városszerkezete az 1828-ból származó merőleges hálózati terven alapul, mely megalkotta a követendő utca struktúrát és szabályozta a régi erőd fejlesztését. A szigetet rakpartok rendszere öleli körbe, melyek referenciapontként szolgálnak minden kelet-nyugati irányú utca esetében. Tulajdonképpen a város elrendezése adja annak jellegzetességét, sajátosságát. Építészeti és esztétikai szempontból a két-három emeletes koloniális stílusú épületeket a fából készült erkélyek, kovácsoltvas rácsok, piros tetők és fa redőnyök jellemzik. A gyönyörű erkélyes házak, a szép “signares”-ek, azaz kétszintes paloták, valamint a ritkaságszámba menő portugál eredetű alacsony házak “maisons basses”, alapjaiban határozzák meg a város építészetét, igazi esztétikai élményt nyújtva a látogatónak.

Saint-_Louis_epulet_reszletSaint-Louis_4

Az egyik legfontosabb történelmi épület a régi erőd helyén álló kormányzói palota, amely a sziget mértani közepét is jelöli, azt a helyet, ahol az első települést létrehozták. A székesegyház a helytartói palota mellett épült a polgárok önkéntes hozzájárulásával 1828-ban. A katonai barakkok (Rognat Nord és Rognat Sud) 1837-ben épültek a város központjában, Place Faidherbe-n. A kormányzói palotával együttesen egy klasszikus kompozíciójú tengelyt alkotnak a Servatius híddal. A közgyűlés épülete 1825 óta áll. Később kibővítették, hogy 1839-től egy általános iskolának adjon helyet, 1873-tól pedig gyarmati levéltárként működött. A későbbiekben különböző hatóságoknak biztosított helyet az épület. A komplexum pillérekkel és erkélyekkel tagolt épületet meglehetősen jó állapotban sikerült megőrizni az utókor számára. Itt érdemes még megemlíteni az 1822-ben épült Városi Kórházat és az északi Nagymecsetet, melynek építését 1838-ban kezdték el.

A fenséges Faidherbe híd, melynek darabjait Franciaországból szállították 1897-ben, nem változtatott a városterven. A hagyományos elrendezésnek, a rakpartok rendszerének, valamint a magas színvonalú gyarmati építészetnek köszönhetően Saint-Louis szigete magában foglalja egy tipikus gyarmati város stilisztikai egységének, városi homogenitásának, valamint a gyarmati közigazgatás által örökül hagyott várostervezési elvek figyelemreméltó példáit.

Kezdetben a szigeten alkalmas építőanyagok hiányában meglehetősen egészségtelen és barátságtalan körülmények uralkodtak, míg fel nem fedezték, hogy a régióban található jelentős mértékű osztriga populáció remek alapot szolgáltathat a mész gyártásához és az útépítéshez. Szép fokozatosan kialakult a település kereskedelmi tevékenysége, melynek fő profilja a gumi, bőr, arany, elefántcsont és a rabszolga volt.

A 19. század elején a település lakossága nem haladta meg a 8000 főt. Az 1828-as városrendezési tervhez köthető az utcahálózat kialakítása és a városfejlesztés szabályozása a régi erődöt véve kiindulópontnak. A város valódi fejlődése azonban csak 1854-ben vette kezdetét, Louis Faidherbe kormányzósága idején. 1872-től Szenegál, 1895-től pedig a Francia Nyugat-Afrika fővárosa.

Ebben az időszakban a sziget a szubszaharai Afrika vezető városává, valamint a kulturális és művészeti tevékenységek terjesztéséért felelős központtá vált. Nyugat-Afrika első ipari, néprajzi és történeti múzeuma Saint-Louisban nyitotta meg kapuit a közönség előtt 1864 március 15-én. Erre az időszakra esik az iskolák és más egyéb állami intézmények és szolgáltatások, az első szenegáli katonai zászlóalj, valamint a muzulmán bíróság létrejötte is.

A gyarmatokon ekkoriban uralkodó békeidő jelentős mértékben hozzájárult a gazdasági és kereskedelmi tevékenységek fejlődéséhez, jótékonyan elősegítve a város bővítését és befolyásának növelését. Azonban 1902- ben Saint-Louis elvesztette Francia Nyugat-Afrika fővárosi státuszát, és 1957-től megszűnt Szenegál fővárosa lenni. Mindez súlyos társadalmi változásokat idézett elő. A francia helyőrség és családtagjaik bezárták hivatalijaikat, boltjaikat, és tömegesen elvándoroltak a szigetről. A francia populáció száma jelentős mértékben lecsökkent. Mindezzel párhuzamosan azonban a népesség folyamatosan nőtt. 1960-ban még 55600 fő, 1997-ben pedig már 150000 fő volt.

A város területe kiterjedt a Langue de Barbarie-ra (az óceán menti gerinc) és a kontinensen található Sor negyedre is. A jelentős mértékű túlnépesedés a régi városrészben komoly problémákat okoz, ahol számos régebbi épületet fenyeget az összeomlás veszélye. Az új városrendezési terv 1983-ban készült el, a történeti városrészek megóvása érdekében. Napjainkra a város gazdasága elsősorban a halászatnak, mezőgazdaságnak és a turizmusnak köszönhetően újjáéledt. A Gaston Berger Egyetem 1992 óta működik. Az új repteret a közelmúltban avatták a város elérését megkönnyítendő. A város növekedése azonban a többi afrikai nagyvároshoz hasonlóan ugyanazokkal a környezeti kihívásokkal és az illegálisan elfoglalt területekkel kapcsolatos problémákkal szembesíti a hatóságokat.

Saint-Louis szigete mindig speciális védőintézkedésekben részesült, melyek nagymértékben hozzájárultak a terület megfelelő kezeléséhez. 1928 óta a sziget szigorú városrendezési tervvel rendelkezik, melyet számos jogi dokumentum követett a történelmi helyszínek és műemlékek védelme érdekében. Ezek közül az egyik a 2006. évi UNESCO támogatásával létrejött Terv Saint-Louis Szigetének Megőrzéséről és Hasznosításáról.

Az egész sziget kijelölt világörökségi helyszín, melynek fontos részét képezik a strandok, a rakpartok és a Faidherbe híd. Az úgynevezett pufferzóna 2007-es létrehozása pedig kiterjesztette a védelem körét a szigeten található épületekre is.

Saint-Louis szigete Nyugat-Afrika valamikori fővárosaként kiemelkedő példája egy különleges természeti környezetben létrehozott gyarmati városnak, mely hűen ábrázolja egy gyarmati kormány fejlődését, a meghatározó értékek átvételét, és jelentős befolyását az oktatás, kultúra, építészet, kézművesség, kereskedelem fejlődésére Nyugat-Afrika nagy részében.

Saint-_Louis_utcakepSaint-_Louis_La_maison_RoseSaint-_Louis_epulet_reszlet

Utazásaink során Saint- Louis felderítését egy különleges vezetett városnézéssel kezdjük: lovas szekéren barangoljuk be a Szigetet, amely a patinás Hotel de la Poste elől indul. A két órás vezetett városnézés során átkelünk a Faidherbe hídon, amely eredetileg a Dunára épült. Megtekintjük a sziget nevezetes épületeit, a halászkikötőt és végigügetünk a zsúfolt és mindig élettel teli halász negyeden. Saint- Louis városa különleges színeivel, romantikus hangulatával mindig lenyűgöz bennünket. A szigeten több tucat modern művészeti galéria és antik fafaragványokat, szobrokat és az egykori kereskedők által nőül vett vagy szeretőként tartott úgynevezett Signares asszonyok antik bizsuit, ékszereit is megvásárolhatjuk. Saint-Louis városában szállásunk a kiváló Fok Hotel, amely medencével, kör alapú kényelmes kunyhókkal, finom ebédekkel és vacsorákkal vár minket. Saint –Louist szinte minden szenegáli utazásunk során útba ejtjük, egyik kedvenc helyünk Szenegálban.

Saint-_Louis_antik_piac_2

Saint-_Louis_antik_piac

Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet