Kultúra
UNESCO.HU

Hagyományőrzés és szórakoztatás - barangolás világörökségi helyszíneken Afrikában! - Eisenbeck Helga és Szilasi Ildikó cikksorozata

2014. július 4.
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Cikk-sorozatunkban nemcsak azokat a Világörökségi Helyszíneket mutatjuk be, amelyeket afrikai túráink során érintünk, hanem azokról a szellemi kulturális örökségekről is szót ejtünk, amelyekkel utunk során találkozunk, amelyek áthatják a helyiek mindennapi életét. Legyen szó UNESCO Világörökségi Helyszínekről, nemzeti parkokról vagy épített örökségekről, hagyományos orvoslásról, ünnepekről vagy rítusokról, mi saját készítésű fotókkal, videó-részletekkel, saját élményekkel kiegészítve osztjuk meg fenti témákban gyűjtött ismeretanyagunkat. Az afrikai kulturális örökségeket érintő barangolásunk során Eisenbeck Helga lesz segítségünkre, aki doktori disszertációját az afrikai Szellemi Kulturális Örökségek témájában írja a Pécsi Tudományegyetemen. Szerzők: Eisenbeck Helga, Szilasi Ildikó

Cikk-sorozatunkban nemcsak azokat a Világörökségi Helyszíneket mutatjuk be, amelyeket afrikai túráink során érintünk, hanem azokról a szellemi kulturális örökségekről is szót ejtünk, amelyekkel utunk során találkozunk, amelyek áthatják a helyiek mindennapi életét. Legyen szó UNESCO Világörökségi Helyszínekről, nemzeti parkokról vagy épített örökségekről, hagyományos orvoslásról, ünnepekről vagy rítusokról, mi saját készítésű fotókkal, videó-részletekkel, saját élményekkel kiegészítve osztjuk meg fenti témákban gyűjtött ismeretanyagunkat. Az afrikai kulturális örökségeket érintő barangolásunk során Eisenbeck Helga lesz segítségünkre, aki doktori disszertációját az afrikai Szellemi Kulturális Örökségek témájában írja a Pécsi Tudományegyetemen.

A puszta ismeretmegosztáson túl arról is szót ejtünk, a kulturális örökségek népszerűsítésén, megismerésén túl hogyan járulunk hozzá a kulturális hagyományőrzéshez: hogyan támogatunk hagyományőrző szerveződéseket, hogyan erősítjük a gyerekekben a hagyományápolás fontosságát, hogyan biztosítunk munkát és bért a kulturális szektorban tevékenykedő tehetséges művészeknek.

2. Ewe főnöki rendszer - Ghána
(2014. július 3)

Afrika szerte, így Ghánában is a különböző etnikumok tradicionális hatalmi-politikai rendszerei az afrikai szellemi kulturális örökség egy fontos elemét képzik. A főnöki rendszer ősi afrikai intézmény, amely már a gyarmati uralmat megelőzően létezett Afrika jelentős részén.

Az ewe főnöki rendszer az egyik legrégebbi Nyugat-Afrikában. Már mielőtt Notsie-ba érkeztek, minden ewe diaszpórának volt egy vezetője. Csak érdekességképpen: az asante nép egészen az 1700-as évekig (Feyiase csata) nem rendelkezett egy struktúrált hatalmi-politikai szervezettel. Több ghánai etnikum a törzsiség intézményének nem egy fogalmát, koncepciójának egyes részeit az ewe néptől vette át. Földrajzilag az ewe nép által lakott terület Dél- Kelet Ghána és Dél, Dél- Nyugat Togo között terül el. Eweföld (Eweland, Evenyigba) keletről a ghánai Volta folyó, nyugatról a togói Mono folyó közé esik. Az ewe népcsoport valószínűsíthetően a Nílusi térségből vándorolt nyugati irányba, jelenlegi hazájukban. Hagyományosan fazekas edények, vallási célokra készített faragványok készítésével, kente szövéssel és kosárfonással foglalkoztak. Vándorlásuk alatt több helyen megtelepedtek. Notsie-ban az ewe nép összes tagja Agakoli király legfőbb hatalma alatt élt, azonban minden egyes közösség saját főnöke közvetlen irányítása alatt állt. A falakkal körülvett várost tilos volt elhagyni, ezért is él Notsie városa az ewe szájhagyományban mind a mai napig mint “Glime” ami annyit tesz “a falakon belül”. Az ewe nép a kegyetlen despotizmus miatt döntött a távozás mellett Notsie-ból. A közösség női tagjai a mosás utáni vizet a fal bizonyos pontjára öntötték. Amikor a vályogfal elég puhává vált a tartós nedvességtől, leszakadt és az emberek szerencsésen kivonultak Notsie-ból. Az ewe exódus olyan régen történt, és írásos emlékek hiányában a részletek szájhagyomány által generációról generációra tovább örökítve minden bizonnyal elvesztek vagy torzultak. Az ewe nép helyzete sok hasonlóságot mutat a bibliai izraeliták zsarnokság előli menekülésével és szabadságkeresésével egy új földön, azt leszámítva, hogy az ewék sem isteni útmutatással sem új föld ígéretével nem rendelkeztek.

nana_aburam_akpandja_iv__omanhene_of_buem__jasikan__ghananana_kwasi_asampong_ii__regent_of_apesorkubi_in_the_biakoye_district_of_the_volta_region__ghana

Alfred Weidinger Professzor felvételei, Bécs, 2014. július 3
Bal fotó címe: Nana Aburam Akpandja IV, Omanhene of Buem, Jasikan, Ghána
Jobb fotó címe: Nana Kwasi Asampong II, Regent of Apesorkubi in the Biakoye District of the Volta Region

Az ewék között mind a politikai, mind a szociális szervezetek a tradicionális főnökség intézménye köré épültek. Az ősi szék, ewe nyelven Togbekpukpo a főnök hatalmának ősi szimbóluma. Az ewe politikai struktúra felépítése minden esetben piramisszerű. A csúcson a fiagával vagy más néven legfőbb főnökkel. Ugyan a legfőbb főnök politikai felsőbbrendűsége deklarált, a körzeti főnökök tulajdonképpen teljesen szabad kezet kapnak körzetük adminisztratív irányítására. Tartományában a főnök az identitás valamint a közösség szociális és politikai kohéziójának kifejezője. Ő képviseli a fejedelemséget. Ő az élő megtestesítője e politikai hatalmi rendszer jogi absztrakciójának. A főnök azonban több puszta jogi funkciónál. A közösség apjaként is szolgál, bizonyos értelemben parens patirae funkcióját tölti be. Ő a felelős a közösség minden tagjának biztonságáért, jólétéért és fejlődéséért. A közösség tagjai nem pusztán polgárai és lakosai a közösségnek, hanem büszkén azonosulnak a főnök alattvalói szerepével, ami ewe terminológiában “viwo”-ként ismert és gyermeket jelent. Legitimitása a királyi ősöktől származik és hivatalát az ősök bizalma alapján gyakorolja. Ezért jogszerűen viseli a togbe, azaz a nagyapa címet. Alattvalói támogatásával irányítja tartományát, de ezt a pozíciót csak addig viselheti, amíg az ősök által kijelölt társadalmi és politikai együttéléshez szükséges előírásoknak megfelelően és a hagyományok tiszteletben tartásával uralkodik.

A hagyományos afrikai társadalmak a hatalommegosztás hiányában is rendelkeznek azokkal az őshonos kormányzati rendszerekkel, amelyek rendelkezései megakadályozzák a hatalommal való visszaélést. A főnök, a kisebb és rutin ügyek kivételével sosem gyakorolhatja a hatalmat egyedül. Minden fontos ügyben a vének tanácsának megfelelően köteles eljárni. A tagság megszerzése életkor alapján automatikusan történik. A tagok pozíciójukat életük végéig megtartják. Ez azt jelenti, hogy néhány kivételtől eltekintve a főnök nem tudja kinevezni és felmenteni tanácsa tagjait. Tulajdonképpen egy befolyásos vezető, azonban hatalmát beépített alkotmányos garanciák korlátozzák.

Az ewe politikai rendszer alapvetően demokratikus természetűnek minősül, és ennek megfelelően egyik legfőbb alapvetése, hogy a főnök csak és kizárólag alattvalói hozzájárulásával és együttműködésével tud uralkodni, igazgatásának sikere pedig a birodalom közembereinek többségi támogatásától függ. Az ewe főnök egy szakrális jelentőségű széket birtokol, melyről azt tartják, hogy az élők és a holtak lelkét őrzi. Ilyen értelemben mint a közösség vezetője az élők és a holtak között áll. Tiszteletben kell tartania bizonyos tabukat és a hagyomány alapján tartózkodnia kell bizonyos cselekedetektől. Ebből következőleg személye szent és sérthetetlen és szorosan kötődik számos rítushoz és ünnepi áldozathoz. Ilyen többek között az ősi szék megtisztításának rítusa és az éves yam fesztivál, azaz dzawuwu, a yam gyökér első betakarításának ünnepe.

A közösség vezetőjének despotizmusa elleni egyik legfontosabb beépített fék, az ősök hagyományainak tisztelete. A legtöbb afrikai közösség társadalma olyan morális és szociális normák valamint imperatívuszok alapján szerveződött, amik generációról generációra öröklődtek. Bármi legyen is a genezise ezeknek a normáknak, az ősök parancsaiként léteznek, melyeket az ősök szellemeitől való félelem kövesít meg. Hiszik, hogy az ősök még a sírjukból is felügyelik élő leszármazottaik földi tevékenységét, különösen a vezetők tevékenységét. Amennyiben jelentős az eltérés a valós magatartás és a követendő normák között az ősök, közbelépnek. A főnök az alattvalói hagyományainak, kultúrájának és a folklór őrzője. Ő a kapocs az élők és az eltávozottak között. Úgy tartják, hogy ha a vezető figyelmen kívül hagyja az ősök szellemének akaratát, betegséggel és akár halállal is büntethetik érte. Ez egy igen hatásos módszere a korrupciótól, erkölcstelenségtől, elnyomástól a kapzsiságtól és a közösség kárára elkövetett gazdagodástól való elrettentésnek. Azért tekinthető a leghatékonyabb elrettentő módszernek a hatalommal való visszaélés ellen, mert nem függ az emberi érzésektől és a vezető pillanatnyi népszerűségétől, hanem sokkal inkább az örök értékek betartásától, melynek lelki megtorlással szereznek érvényt. A közösség szokásainak és hagyományának megőrzése és érvényesítése saját illetékességi területén belül a főnök jogköre. Ő az, aki a nép történelmét, hagyományait és folklórját a fiatalabb generációra hagyományozza. A beiktatását megelőző felkészülési, betanulási folyamat és az esetek többségében életen át viselt hivatal következtében a főnök igen hamar elsajátítja népe tradícióit, kevéssé ismert hagyományait és szokásait.

member_of_the_council_of_elders__kpando__ghana_03togbe_delume_vii___fiaga_of_ve__ghana

Alfred Weidinger Professzor felvételei, Bécs, 2014. július 3
Bal fotó címe: Member of the Council of Elders, Kpando, Ghana_03
Jobb fotó címe: Togbe Delume VII., Fiaga of Ve, Ghána

A hagyományok mellett a főnök felelőssége a tabuk és a különféle társadalmi és spirituális előírások elfogadtatása és betartatása a közösséggel. Többek között biztosítania kell, hogy a banánfürtök, vagy a pálma gyümölcs nem kerül be a farmokról a városban egészben. A mezőgazdasági termelő által egyenként kell szétválogatni darabokra, mielőtt a város határát átlépné. A másik érdekes tabu, hogy éjszaka a város bizonyos részein nem szabad fütyülni, megakadályozva ezzel a szellemek haragját, vagy azt, hogy gonosz szellemek jöjjönek a városba. Jelen esetben a tilalom azt a célt szolgálja, hogy megelőzzék a tévedésszerű kígyómarást. A füttyszó ugyanis igen hasonlít arra a hangra, amit a kígyók párzás idején hallatnak. Tabu továbbá egy kakasnak a háztetőről kukorékolnia. Amennyiben ezt történt, a madarat a tulajdonosának le kell vágnia és a kivetett bírságot megfizetnie az ősök szellemének kiengesztelésére.

Az ilyen jellegű kötelezettségek komoly problémát okozhatnak a keresztény hitet gyakorló főnökök számára. Ugyanis az ilyen jellegű tabuk, hagyományok és szokások többsége nem egyeztethető össze a főnök hitével. Mindazonáltal köteles érvényesíteni, betartatni és ösztönözni a betartásukat. A hiedelem szerint komoly szerencsétlenség éri a főnököt és az egész közösséget is,ha a vezető elhanyagolja ezeknek a tradícióknak az érvényesítését. Természetesen, mint a legtöbb hagyományos érték és hiedelem esetében, jelentésük megváltozott és a kolonializmus óta folyamatos változás alatt áll.

A gyarmatosítás a kezdetektől fogva számos torzulást idézett elő a hagyományos főnöki intézményben, nem csak az ewék és a többi ghánai közösség szintjén, hanem egész Afrika szerte. Annak ellenére, hogy azóta a valamikori afrikai gyarmatok kivívták politikai függetlenségüket, a gyarmati politika következtében a tradicionális főnöki rendszert ért anomáliák és a torzulások sajnos megmaradtak.

A kolonializmus következményeként bizonyos ellentmondások fedezhetőek fel a hagyományos afrikai igazgatási rendszerben. Mivel a főnök utasításainak és rendelkezéseinek formális nyelvezete olyan magasztos stílusú volt, ezért a gyarmatügyi hatóságok tévesen azt feltételezték, hogy autokrata uralkodókról van szó. Többek között ezért is bátorították a főnököket, hogy a vének tanácsával való konzultáció nélkül járjanak el, hozzák meg döntéseiket. Mivel a főnöki hivatal elismeréséhez és fenntartásához a kooperáció a gyarmati hatóságokkal elengedhetetlen volt, a közösség vezetője egyre inkább a gyarmati közigazgatásra később pedig a központi kormányzatra támaszkodott, ahelyett, hogy a vének tanácsának javaslatait követte volna. Mindez egy olyan helyzetet eredményezett, melyben a főnök eltávolodott a vének tanácsától és ebből következőleg saját népétől. Ez a tradicionális hatalmi-politikai rendszert súlyosan torzította és a főnök elmozdítását célzó erőfeszítések alapját képezte.

A gyarmati kormány úgy igyekezett manipulálni a főnököket, hogy hivataluk gyakorlását a főnöki minőségük hivatalos kormány általi elismerésétől tette függővé. Ezt a gyakorlatot követték az ország függetlenné válása után is egészen az 1969. évi Alkotmány megszületéséig. Amennyiben egy vezető problémát jelentett a gyarmati kormány számára, egyszerűen visszavonták tőle a kormány általi elismerést és ezzel automatikusan elvesztette főnöki státuszát.

Mind a gyarmati adminisztráció, mind a modern állam egy felsőbbrendű kormányzati hatalmat helyezett a hagyományos főnöki rendszer fölé. Következményeként a főnök mint legfőbb uralkodó pozíciója veszélybe került. Azok a funkciók, amik korábban a közösség vezetőjének feladatkörébe tartoztak, a központi kormányzat és a kerület valamint a helyi tanács hatáskörébe kerültek. A központi és a helyi kormányzati hatóságok maguknak követelték a bűncselekmények megelőzésének, felderítésének, büntetésének, a jog és a rend betartatásának hatáskörét, valamint a szociális szolgáltatások (utak karbantartása, szállítás, oktatás és egészségügy) feletti rendelkezést. A központi kormányzat kialakítása a főnöki rendszer hatalmának, tekintélyének és presztízsének jelentős mértékű aláásását eredményezte.

Még a vezető alattvalói feletti bírói szerepe is folyamatosan csökken, mert bírósága kívül esik a modern állam törvényes igazságszolgáltatási rendszerén. A főnöki törvényszéknek ma Ghánában egyedül a választott bírósági funkciója elismert, azonban nem áll módjában a felek vagy tanúk jelenlétének kikényszerítése hovatovább döntései sem kötelező érvényűek. Mindazonáltal a főnök bírói funkciója meghatározó szerepet játszik a jogalkotási folyamat megítélésében, melynek során a szokásjog is fejlődik.

A közösség vezetőjének egyéb funkciói végrehajtási és igazgatási minőségűek. Ebben az értelemben ő ad ki konkrét parancsokat és utasításokat a különböző kommunális projektek végrehajtására, mint bekötőutak és közösségi gyalogutak építésére és tisztítására, nyilvános épületek építésére, tűz oltására valamint éjszakai és nappali járőrszolgálat szervezésére a tolvajok, rablók, betörők és egyéb bűnözök ellen.

Nagy probléma, hogy napjainkban a legtöbb vezető megélhetése már nem biztosított a közössége által. Manapság már elég elenyésző az úgynevezett “stool property”, azaz az adott közösséghez tartozó földtulajdon száma, amiből fedezni lehetne a főnök ésszerűen kényelmes anyagi körülmények közötti megélhetését. A régi időkben a vezető egzakt számú közösségi munkaerőre volt jogosult, akik az ő földjén dolgoztak, de ez a hagyomány az európai szabályok bevezetésével gyakorlatilag megszűnt. Az az elenyésző mértékű honorárium, amit jelenleg a központi kormányzat fizet a közösségi vezetőknek siralmasan kevés. A főnökök napjainkban tulajdonképpen polgári állással szerzett jövedelemből biztosítják megélhetésüket.


linguist_of_the_paramount_chief_of_kpando__ghana
Alfred Weidinger Professzor felvétele, Bécs, 2014. július 3
Linguist of the Paramount Chief of Kpando

A modern állam fejlődése és a vele karöltve járó egyre növekvő szintű társadalmi mobilitás napjainkban nagymértékben befolyásolja a hagyományos főnöki rendszert. A közösség számos tagja elköltözött és máshol telepedett le, melynek következtében meglazult a kötelék a közösségükkel. A tradicionális főnöki rendszernek mint minden más rendszernek - a társadalmi átalakulás kihívásaira válaszul - haladnia kell a korral. A változások elkerülhetetlenek. A modern kori Ghána közösségei is érintkeznek egymással, tanulnak és ötleteket kölcsönöznek egymástól. Mindez pedig mozgásba hozza az evolúciós változás folyamatát.

A tradicionális főnöki rendszer a múltban indokolatlan mértékben volt kitéve politikai befolyásnak, hivatali manipulációnak és nyílt megfélemlítésnek, amely szinte alapjaiban rázta meg ezt a megbecsült intézményt. A közösségi vezetők rengeteg áldozatot hoztak méltóságának és függetlenségének helyreállítása érdekében. Az 1992. évi alkotmánnyal új korszak virradt. A főnökök alkotmányos és törvényes felhatalmazást kaptak saját rendszerük szabályozására, mely mentes a politikusok és a mindenkori kormány beavatkozásától. Mindez azonban óriási felelősséget ró a főnökre. Amennyiben ugyanis funkcióik ellátását tisztességesen és pártatlanul végzik, képesek lesznek megőrizni hatalmukat, autonómiájukat és presztízsüket, megmentve ezzel a hagyományokon alapuló főnöki rendszert az utókor számára, mint a nagy becsben tartott nemzeti örökséget.

Források:
Kludze, A Kodzo Paaku (2000): Chieftaincy in Ghana, Lanham - New York – Oxford, Austin & Winfield Publisher
Glover, Kofi Evam (2013): BIGSAS – Bayreuthi Afrika Tanulmányok Nemzetközi Iskolájának kutatója, személyes interjú, Bayreuth, 2013. március 5.
-------------------------------------------------

1. Gorée szigete - Szenegál
(2014. június 22)

Gorée a mindössze 900 méter hosszú és 350 méter széles földrész Szenegál partjainál, Dakarral szemben található. A 15. és a 19. században többek között portugál, holland, brit és francia fennhatóság alatt is állt. Ez a csöppnyi sziget valaha a legnagyobb rabszolga-kereskedelmi központ volt az afrikai partokon. Becslések szerint 20 millió afrikait szállítottak el innen az Újvilágba az 1500-as évek közepétől az 1800-as évek közepéig terjedő időszakban.


11a_goree_sziget

Az egész sziget az atlanti rabszolga-kereskedelem fájdalmas emlékét hordozza 28 hektáron magában. Az “emlékezet szigeteként” egyetemes érvényű szimbólumává vált a rabszolga-kereskedelemnek. Az európaiak a 15. századtól hol pihenő állomásként, hol pedig rabszolga piacként használták a szigetet. Gorée földrajzi adottságai valamint kitűnő stratégiai elhelyezkedése ugyanis biztonságos menedéket nyújtott a horgonyzó hajók számára. Pozíciójából kifolyólag ez a sziget volt a központja az európai nemzetek vetélkedésének a rabszolga-kereskedelem feletti ellenőrzés megszerzéséért.

Gorée egyetemes értékét tükröző tárgyi világörökségi elemek közül említésre érdemes a vár, az erődítményekkel borított sziklás fennsík, ami gyakorlatilag uralja a sziget látványát, valamint a Relais de l’Espadon a francia kormányzó valamikori rezidenciája. Az ún. Rabszolgák házát 1776-ban építették a hollandok. Utolsó fennmaradt rabszolga házként értéke felbecsülhetetlen. Az épület felső emeletei az európaiak rezidenciájaként működtek az évszázadok során. A dupla lépcső és a tetején található terasz kialakítása során az építészek az esztétikán túl nagy hangsúlyt fektettek annak funkciójára is. A korlátról ugyanis az európaiak jól szemügyre tudták venni a rabszolgákat, hogy utána megvitassák és értékeljék izomzatukat. Mindez különösen fontos szempont volt, hiszen minden afrikai etnikumnak más értéke és más rendeltetése volt.


goree1goree2

A zarándokok identitáskeresését meghatározó szimbólum a tengerbe vezető lejtős folyosó kapuval a végén, ami mai nevén úgy ismert : "az út, ahonnan senki nemtért vissza". Ez volt az a folyosó, melyen évszázadokkal ezelőtt rabszolga őseik elhagyták Afrikát. A szigetet még a gyarmati időszakban, 1944-ben minősítették először történelmi helyszínnek, 1951-ben pedig biztonsági intézkedéseket rendeltek el megóvása érdekében. Ezt követően 1975-ben felkerült a nemzeti örökség listájára, 1978-tól pedig a Világörökség listát gazdagítja. Az 1979-es rendelet egy bizottság létrehozását rendelte el a világörökségi elem védelme érdekében, melynek elsődleges feladata az egyezmény célkitűzéseivel összhangban a rehabilitációs munkák felügyelete és az ingatlanok állapotának megóvása volt. Az építészeti örökség megőrzése azonban szorosan összekapcsolódik a természeti környezet megóvásával (part menti terület), valamint az infrastruktúra fejlesztésével (víz, csatorna, szemétszállítás). Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a sziget megőrzését az örökség rehabilitációja és a társadalmi-gazdasági újjáélesztése szolgálhatja.


goree7goree81

A Gorée sziget Afrika és a Nyugat kapcsolatának egyik legöregebb szemtanújaként az afrikai diaszpórának állít emléket. Funkciójában kettős célt szolgál, egyrészt hogy emlékeztessen az emberi kizsákmányolás szörnyűségeire, spirituális értelemben pedig a megbékélés és megbocsátás helyszíne a zarándokok számára. Elsősorban azoknak a zarándok afroamerikaiknak, akik múltjuk, gyökereik felhasználásával szeretnék identitásukat újrateremteni.

Az afroamerikai turisták műanyagvirágokból készült koszorúkat, mécseseket helyeznek el a rabszolga börtön termeiben. Bár a szigetet történelménél fogva szomorúság hatja át, a sok veszteséggel és vérrel teli múlt sem tudja felülírni a sziget csodálatos szépségét, karibi hangulatát. Gorée-szigetén a vörös dominál, és élénk színű trópusi virágok, pálmafák és liánok burjánzanak mindenfelé, különösen romantikus hangulatot varázsolva a szigetre. A sziget ma olyan, mint egy óriási művészeti kiállítótér, ahol kis művészeti műhelyek és festőművészek tucatjai várják portékájukkal az arra járókat. Az olajfestmények mellett a sziget különlegessége a különböző színű homokszemekből készült festmények, illetve az újrafelhasznált tárgyakból (mobiltelefon, klaviatúra, kábelek) megálmodott installációk. A Dakartól 20 percnyi hajóúttal elérhető szigeten hűs teraszos éttermek tucatjai várják az ide látogatókat, ahol a friss halak mellett isteni mogyorószószos csirkét vagy baobab-dzsúzt is készítenek.

goree5goree6

A cikk forrása: http://www.utazzafrikaba.hu/hagyomanyorzes-es-szorakoztatas-barangolas-vilagoroksegi-helyszineken-afrikaban.html

Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet