Kultúra
UNESCO.HU

„A civil szervezetek szerepe az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségvédelmi Egyezményének végrehajtásában” című képességfejlesztő, 2010 őszi műhelytanácskozás

2010. november 10.
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

2010 szeptemberében az észtországi Tallinban került sor „A civil szervezetek szerepe az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségvédelmi Egyezményének végrehajtásában” c. képességfejlesztő tanácskozásra, a magyar jelentés itt olvasható.

Dr Felföldi László utazási jelentése:

"A résztvevők civil szervezetek és kormányzati szervek képviselői voltak Belgiumból, Bulgáriából, Észtországból, Horvátországból, Lettországból, Litvániából, Magyarországból, Norvégiából, Szerbiából, (http://www.unesco.org/culture/ich/doc/src/07391-EN.pdf ) valamint az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Osztályának munkatársai: Cecilé Duvelle osztályvezető, Fernando Brugmann program-szakértő A szervezők pedig az Észt Hagyományos Kultúra Fejlesztési és Oktatási Központ és az UNESCO Észt Nemzeti Bizottsága az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Osztálya támogatásával.

A magyar delegáció tagjai: Berecz Lászlóné (Matyó Népművészeti Egyesület), Csonka Takács Eszter Szellemi Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóság, Felföldi László (Európai Folklór Intézet), Igyártó Gabriella (Népművészeti Egyesületek Szövetsége) voltak.

A tanácskozás szisztematikusan fölépített program szerint, a fő téma sok szempontú és többféle feldolgozási módszer alkalmazásával zajlott. http://www.unesco.org/culture/ich/doc/src/07390-EN.pdf

A rendezők bevezetésként friss információkkal szolgáltak a civil szervezetek és a kormányzati képviselők számára a 2003. évi UNESCO Konvenció végrehajtásának mai állapotáról a helyi és nemzeti szinten folyó örökségvédelmi munka minőségének emelése és hatékonyságának növelése érdekében. Ezt szolgálta Cecilé Duvelle bevezető előadása és részben a dél-afrikai, észt, norvég és belga tapasztalatokat bemutató prezentációk is. (A programban nem szerepelt a többi résztvevő ország önálló helyzetelemző bemutatkozása.)

A rendezvény fő célja a civil szervezetek szerepének és az örökségvédelemben résztvevő más partnerekkel (helyi közösségekkel, önkormányzatokkal, kormányzati szervekkel stb.) való együttműködésének a helyi tapasztalatokon nyugvó megvilágítása volt. A helyi tapasztalatok megvitatása kiscsoportokban folyó irányított műhelybeszélgetések formájában zajlott. Felföldi Lászlót egy ilyen kiscsoport moderátorának kérték fel, akinek feladata a vita levezetése és tartalmi összegzése volt. A magyar delegáció többi tagja a kiscsoportok vitájában vett részt különféle nemzeti összetételben. Az összegzést a moderátorok, azután a plenáris összejövetel keretében minden résztvevő számára ismertették, s ez újabb lehetőséget adott a felmerült kérdések még alaposabb megvitatására.

A második fő téma a 2003. évi konvenció szövegében javasolt örökségvédelmi tevékenységek tartalmi összetevőinek értelmezése és a helyi tapasztalatok alapján való áttekintése volt. A hat csoportban történt vita során a résztvevők igyekeztek megvilágítani: 1. a gyakorlat, az alkotás, a fenntartás, az átadás, 2. a revitalizáció, 3. a kutatás, a gyűjtés, az inventárium-készítés és a dokumentálás, 4. a támogatás, bemutatás, elismerés, 5. a megőrzés, védelem, 6. az átadás, terjesztés fogalmak tartalmát a saját helyi gyakorlatukból kiindulva. (Minden csoport egy témát, egymással egyidőben.) A rendezők a vitát a felsorolt fogalmak értelmezését előzetesen előkészített írásos anyagokkal igyekeztek segíteni. Ezek azonban kiérleletlenségüknél, végiggondolatlanságuknál fogva nem hozták meg a kellő eredményt. Erre a veszélyre a magyar delegáció tagjai az előkészítés fázisában (e-mail-ban és személyes megbeszélés során Párizsban) figyelmeztették a rendezőket. Ennek hatására a szervezők némileg módosították ezt a programpontot, de ez nem szüntette meg, csak enyhítette a problémát.

A hatodik fogalomcsoport észt példán való részletes bemutatása külön plenáris szekció keretében történt ész zenepedagógusok közreműködésével.

A harmadik kiscsoportos műhelyvita témája, minden csoport számára egységesen az örökség-átadás és terjesztés elveinek áttekintése, valamint az NGO-k és az állami oktatási rendszer együttműködésének, ill. munkamegosztásának megvilágítása volt, amit általános vita követett minden jelenlévő részvételével.

A magyar delegáció tagjai a kiscsoportos megbeszéléseken és az általános vitákban is aktívan részt vettek.

A tallinni műhelytanácskozás indokolatlanul bonyolult fölépítése és előre való „kimódoltsága” ellenére nagyon tanulságos volt minden résztvevő, köztük a magyar delegáció számára is. (Kimódoltságon azt érem, hogy e műhelytanácskozás olyan előre megtervezett modell első kipróbálása volt, amit az UNESCO idővel más régiók számára is kiajánl majd, ha a modell alkalmassága és hatékonysága bebizonyosodik.) A tanácskozás záródokumentum elfogadásával zárult, amely hangsúlyozta a civil szervezetek sokoldalú lehetőségeit és szerepük/szerepeik fontosságát az örökségvédelemben. E szerepek közül legfontosabb a helyi közösségek örökségképző munkájának segítése és az örökségvédelem különféle ágensei és szektorai közötti közvetítés. Emellett a záródokumentum hangsúlyozta a civil szervezetek lehetőségeit a helyi örökség beazonosításában, inventarizálásában és a nemzeti-nemzetközi jegyzékekre való felterjesztésben. E szerepekre/lehetőségekre a civil szervezeteket működésük többszintűsége (helyi, regionális, nemzeti, nemzetközi), tevékenységük tematikus sokfélesége és oldottabb szervezeti felépítettségük predesztinálja. A részes államok feladata a civil szervezeti szféra fejlődésének elősegítése és örökségvédő tevékenységük anyagi támogatása. Sajnos a záródokumentum szövege mind a mai napig nem jelent meg az UNESCO honlapján, pedig tartalmának megismertetése indokolt volna szélesebb körben is. Kovácsné Bíró Ágnes, a Magyar UNESCO Bizottság főtitkára, a magyar delegáció összeállítója, a felkínált lehetőséget kihasználva, helyi, országos és nemzetközi hatókörű civil szervezet és kormányzati szerv háttérintézménye számára is lehetővé tette a kiutazást a műhelytanácskozásra. Ezáltal delegációnk hatékonyabban tudott részt venni és többet tudott hasznosítani a tanácskozás tanulságaiból, mint a kisebb létszámú, egysíkúbban összeállított küldöttségek. A tanácskozás mellett nagyon hasznosak voltak azok a helyszíni látogatások, amelyekre a program résztvevőit elvitték, s amelyek alkalmat adtak a nemzetközileg elismert észt örökségvédelmi programok közvetlen megismerésére. Az utóbbi időben számos hasonló regionális nemzetközi konferencia megrendezésére került sor Európában. Csak a törökországi, boszniai, szlovák és román szervezők által az utóbbi hónapokban rendezett konferenciákat említem példaként. Említhetném a budapesti Francia Intézet által rendezett kétoldalú (magyar-francia) tanácskozást is a kulturális örökség és örökségvédelem kérdéseiről. Az ezeken való részvétel a magyar szakemberek számára is nagyon fontos és tanulságos. Ezért minél több fiatal szakember kiküldését szeretnénk javasolni, hogy ne csak néhány szenior szakértő privilégiuma (vagy túl sok időt, energiát igénylő feladata) legyen a magyar jelenlét.

Az értekezleten jelen volt Cecile Duvelle asszony és Fernando Brugmann, az UNESCO Szellemi Örökségvédelmi Osztályának vezetője és munkatársa. Ez alkalmat adott arra, hogy az egyezmény végrehajtásának magyar tapasztalatait személyesen is megbeszélhessük. Emellett jó kapcsolatokat építhettünk a népes delegáció tagjaival is. Ennek egyik fontos eszköze volt a hazai örökségvédelmi programokat és a konvenció végrehajtását dokumentáló kiadványok ajándékozása. Különösen fontosnak tartjuk a már évek óta erős észt-magyar, norvég-magyar kapcsolatok mellett, a lett, a litván s a szerb szakemberekkel való kapcsolatteremtést."

 

Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet