Kommunikáció és Információ
UNESCO.HU

A selmecbányai Főkamaragrófi Bányászati Hivatal bányászati térképei és tervei

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


A selmecbányai Főkamaragrófi Bányászati Hivatal bányászati térképei és tervei

Selmecbánya eme bányászati dokumentumöröksége 19 977 darab bányászati, kohászati, pénzverészeti térképet és tervet tartalmaz, melyek 1641 és 1918 között keletkeztek. Összesen 1800 különböző szerző munkái. A legrégebbi térkép 1641-ből származik (Horná Bíberová- gyűjtemény). A legtöbb térkép a selmecbányai kohászat és bányászat virágzása idejéből, a XVIII. század végéről, XIX. század elejéről származik. A dokumentumok keletkezési helye az egykori Habsburg Birodalom területe. A városban már a XV. század óta az egyik legjelentősebb foglalkozás az arany- és ezüstbányászat volt. 1496-tól kezdve működött itt a bányászatért felelős Főkamaragrófi Bányászati Hivatal, 1735-től pedig bányászati iskolát nyitottak.*

Jelenleg a selmecbányai szlovák Állami Központi Bányászati Levéltárban őrzik ezeket a dokumentumokat, ahol 309 fondnyi bányászati, kohászati, erdészeti kézirat, néhány nyomtatvány és nagy mennyiségű rajzolt dokumentum (térkép, terv) található egészen a XV. század végétől kezdve napjainkig. A listára felkerült térképek és tervek földfelszín alatti bányászati munkálatokat, valamint felszíni objektumokat ábrázolnak Szlovákia teljes bányászati területén, illetve a környező országok bányászati régióiban (Magyarország, Erdély, Szlovénia, Bánát, stb.). Néhány térképen látható a helyi bányászok egyedülálló technikai találmánya: a bányavíz elvezetésére szolgáló bányató. A történeti Selmecbánya 1993-as UNESCO Világörökség listájára való felkerülésével ezek a bányatavak is, mint a város technikai emlékei, helyet kaptak a világörökségek között.

A térképek és tervek alkotói között említendő a két jeles, bányászati szaktudásáról ismert mérnök: Péch Antal és Gabriel Svaiczer*, akik a selmecbányai Főkamaragrófi Bányászati Hivatal kiemelkedő egyéniségei voltak. A fennmaradt térképek és tervek jelentőségét mutatja, hogy az egész Habsburg Birodalom és Németország területén ezek alapján folytak a bányászati munkálatok.

A méltán híres selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiára számos külföldi diák érkezett Európa különböző országaiból 1764 és 1918 között, ahol speciális és korukban forradalmian újnak számító ismereteket és technikákat sajátíthattak el a bányászattal, kohászattal, pénzveréssel és erdészettel kapcsolatban. Így a térképekben és tervekben az ő keze munkáik is fennmaradtak.

A selmecbányai Főkamaragrófi Bányászati Hivatal bányászati térképeit és terveit 2007-ben terjesztette fel az UNESCO Világemlékezet listára a selmecbányai szlovák Állami Központi Bányászati Levéltár.

Forrás és bővebb információ:

http://www.unesco.org/new/en/communication-and-information/flagship-project-activities/memory-of-the-world/register/full-list-of-registered-heritage/registered-heritage-page-5/mining-maps-and-plans-of-the-main-chamber-count-office-in-banska-stiavnica/

http://www.unesco.org/new/fileadmin/MULTIMEDIA/HQ/CI/CI/pdf/mow/nomination_forms/slovakia_mining.pdf

Fogalomtár:

* Főkamaragrófi Bányászati Hivatal és bányászati akadémia Selmecbányán – Selmecbánya a alsó-magyarországi bányavidék egyik központja volt a XV-XIX. században. (Alsó-Magyarországon a Habsburg-időkben a Felvidék azon részét értették, melyet nem a Tisza mellékfolyói táplálnak, míg Felső-Magyarország a Tisza vízgyűjtő területére eső vidéket jelentette.) Bányászati hivatalának élén a főkamaragróf állt, aki egyes időszakban katonai vezetőnek is számított. Ez az intézmény a bányászattal, kohászattal és pénzveréssel foglalkozó hivatalos szerv volt, ahol a szakma jeles képviselői dolgoztak hivatalnokként. [1] A bányászok szakmai képzéséről már 1605-ben is említést tesznek, 1735-ben pedig a bécsi udvari kamara bányászati iskolát alapít itt, amely 1762-ben a bányászati akadémia titulust kapta meg Mária Teréziától. Az akadémián tanult bányamérnökök nevéhez számos egyedülálló bányászattechnikai újítás köthető, így például a már fent említett bányavíz tárolására szolgáló bányató.[2]

* Péch Antal – (1822-1895) nagyváradi születésű bányamérnök, az MTA tagja, bányaigazgató Selmecbányán, 1868-ban kiadta az első magyar szaklapot: Bányászati és Kohászati Lapok címmel. 1875-ös új módszerekkel tervezett bányászati térképe, melyet még a XX. században is használtak, szintén megtalálható a gyűjteményben.

Gabriel Svaiczer /Svaiczer Gábor[3]/–(1784-1845) svájci származású, Kassán született főkamaragróf, tanár és igazgató a selmecbányai bányászati akadémián. 1839-ben készített geognosztikus térképe szintén a gyűjtemény része.[4]

Képek:

selmecbanyai_1

Selemecbánya földalatti bányászati munkáit ábrázoló térképrészlete
Készítő: M. Frei, XVIII. század közepe

selmecbanyai_2
Selemecbányai panoráma és geológiai viszonyokat ábrázoló térkép
Készítő: J.Szabó, 1888
selmecbanyai_3

Vízrendezési tervrajz Richnava víztározó (bányató) gátjáról
Készítő: S.
Mikovini, 1739. február 12.

English version

3. Mining maps and plans of the

Main Chamber - Count Office in Banská Štiavnica

This documentary heritage of Banská Štiavnica contains 19 977 mining, metallurgy and minting maps and plans, which originates from 1641-1918. These maps and plans are created by 1800 different author. The oldest map dates back to 1641 (from the Horná Bíberová collection). The documents were made in the territory of Austro-Hungarian Empire.

Most of the maps originates from the period of blooming Banská Štiavnica’s mining: from the end of the 18th century to the beginning of the 19th century. The Main Chamber – Count Office in Banská Štiavnica settled in 1496 and from 1735 a mining school was established in the town.

Currently the documents are kept in the State Central Mining Archives in Banská Štiavnica, where can be found 309 fonds of mining, metallurgy and forestry manuscripts, some printed works and a great amount of drawen dokuments (maps, plans) from the end of the 15th century to nowadays. The maps and plans on the register displays underground mining works and above-ground objects from the whole mining territory of Slovakia and from the surroundig mining countries (Hungary, Transylvania, Slovenia, Banat, etc.) In some of the maps can be seen the unique technical invention of the miners: the water reservoirs. The historical Banská Štiavnica admitted to the UNESCO World Heritage List in 1993 with its mining technical inventions, like water reservoirs.

Among the authors of the maps and plans there are two significant mining managers and officials: Anton Péch and Gabriel Svaiczer, who were prominent personalities in the Main Chamber – Count Office. Signing the importance of the survived maps and plans, that these were the used patterns of mining works in the whole district of Austro-Hungarian Empire and Germany.

To the well-known Mining and Forestry Academy arrived students from all countries of Europe from 1746 to 1918, where they studied special and revolutionary-new knowledges and techniques concerning minig methods, metallurgy, minting and forestry. Thus, among the authors of the maps and plans can be mentioned these foreign students.

The maps and plans of the Main Chamber – Count Office in Banská Štiavnica was submitted to the UNESCO Memory of the World Register by the State Central Mining Archives in Banská Štiavnica in 2007.

[1] http://epa.oszk.hu/01400/01466/00004/pdf/13.pdf

[2] http://www.termeszetvilaga.hu/tv99/tv9905/selmec.html

[3] http://tudosnaptar.kfki.hu/s/v/svaiczer/svaiczerpant.html

[4] http://www.unesco.org/new/fileadmin/MULTIMEDIA/HQ/CI/CI/pdf/mow/nomination_forms/slovakia_mining.pdf

Jancsó Brigitta
SZTE-BTK
Kulturális örökség tanulmányok MA

2013/2014-es II. szemeszter

Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet