Kommunikáció és Információ
UNESCO.HU

A kézirat mint dokumentumtípus az UNESCO Világemlékezet listán / Manuscripts as types of documents in the UNESCO Memory of the World Register

Link küldés
.
Cikk nyomtatás

HU: A kódex mint könyvforma a késő ókor vívmánya. Már ekkor pergamenre írva, hajtogatva, összekötött könyv formájában jelent meg a Római Birodalom területén. Ebben az időben azonban még a papiruszra vagy pergamenre írt tekercs volt a fő íráshordozó. A kódex általános könyvformává válása később, a III.-V. században történt, melyben legnagyobb szerepe a korai keresztényeknek volt. Tovább >>

 

EN: The codex as a form of book is the invention of the late antiquity. Foldered, bound parchments as codex appeared in the Roman Empire. Nevertheless, in this time the usual form of writing was the volumen, which was made of parchment or papyrus sheets. The codex became common and usual bookform in the 3th-5th cetnuries, in which early chritianity played the leading part. Continue reading >>


English version

A kézirat mint dokumentumtípus az UNESCO Világemlékezet listán
Kéziratos Biblia-töredékek, avagy a középkori kódexmásolás világa


A kódex[1], mint könyvforma a késő ókor vívmánya. Már ekkor pergamenre írva, hajtogatva, összekötött könyv formájában jelent meg a Római Birodalom területén. Ebben az időben azonban még a papiruszra vagy pergamenre írt tekercs volt a fő íráshordozó. A kódex általános könyvformává válása később, a III.-V. században történt, melyben legnagyobb szerepe a korai keresztényeknek volt.[2]

A kódex praktikusabbnak bizonyult, mint elődje, a tekercs. Lapozható, így kényelmesebben olvasható, széljegyzetek készíthetőek, könnyebben tárolható, valamint egy-egy kötet több szerző művét is tartalmazhatta. Az összefűzött kódex pergamenlapokból állt, melyeknek mindkét oldala írható. A pergamen cserzetlen, szőrtelenített állati bőr – főként kecske-, juh- és marhabőrből készült. Egészen a XVI. századig, a könyvnyomtatáshoz alkalmasabb papír elterjedéséig a leggyakrabban használt íráshordozó volt.

A legrégebbi, kódexként fennmaradt kéziratok között Biblia-töredékeket vagy bibliai ihletésű vallásos műveket említhetünk.[3] Jól bizonyítja ez azt a tényt, hogy a IV.-VI. század kiemelkedő műveltségű keresztény férfiainak és egyházatyáinak célja Isten igéjének átörökítése és népszerűsítése volt, melyhez elsősorban a kódex formájú könyvet használtak. Fő forrásuk a Szentírás volt és ehhez gyakran írtak egyéni kommentárokat. Az olvasás és a kódexmásolás mint ájtatossági forma a VI. századtól kezdve egyre több szerzetesrend életformájának részévé vált. A szerzetesrendek szép lassan kiépítették saját könyvtáraikat és a scriptoriumokban serényen másolták napról napra a léleknek kedves olvasmányokat, különösen pedig a Szentírást.[4] Nagy másolóközpontok alakultak ki Itália-szerte, Sankt Gallenben, az észak-német Fuldában, Reichenauban és például Tours-ban, de a keleti, ortodox kereszténység sem maradt el kódexművészetében európai társaitól.

Láthatjuk, hogy mint vallási tevékenység, a Biblia kézzel írott, kódex formában történő másolása az egész keresztény világban elterjedt a középkor folyamán. Általában klerikusi vagy szerzetesi foglalatosságként üdvös célok érdekében történt a Biblia és az egyházatyák kommentárjainak sokszorosítása. Gyakran készítettek azonban presztízstárgyként egy-egy uralkodónak szánva díszesebbnél díszesebb Biblia-kódexeket, amelyekben már általában megvillan az illuminációs technikák gazdag tárháza is. Tekintsünk át pár példát a világon őrzött, különös védelemben részesített legkorábbi kéziratos Biblia-töredékek közül.

Az egyik leghíresebb kora középkori Biblia-töredék kézirata a Svédországban őrzött Argenteus codex vagy másnéven Ezüst kézirat. A VI. század elején, gót nyelven íródott exkluzív kivitelezésű kódex a négy evangéliumot tartalmazza. Keletkezési helye az itáliai Ravenna és a feltételezések szerint az osztrogótok királyának, Nagy Theodoriknak (latinul: Theodericus) íródott. A négy evangélium Wulfila püspök IV. században készült teljes gót Biblia-fordításának része, amely az egyik legkorábbi anyanyelvű Bibliafordítás. Az Argenteus codex jelentőségét emeli, hogy a legátfogóbb, gót nyelven fennmaradt dokumentum. A kódex különösen vékony, bíborra festett pergamenre íródott ezüst és aranytintával, művészi gót betűkkel. Ma a svédországi Uppsalai Egyetemi Könyvtárban található, 2011-ben felvették az UNESCO Világemlékezet listára. (1. kép)

Következő példánk az albániai Berat városában talált két kora középkori Biblia-töredék, a Codex Purpureus Beratinus két kötete. Egyikük a VI., míg a másik a IX. században keletkezett. Különlegességük, hogy a hét ún. bíborkódex közé tartoznak, melyek máig fennmaradtak. További kettő Itáliában, egy Franciaországban, Görögországban és Angliában található. A Beratinus 1 unciális majuszkulával[5] íródott evangélium 190 oldalon. Ez az egyik legrégebbi Újszövetség archetípus – Máté és Márk evangéliumát foglalja magában. Scriptio continuával[6] bíborszínű pergamenre íródott, betűi ezüst, iniciáléi aranyszínűek. A Beratinus 2 másnéven: Codex Aureus Antimi a IX. században keletkezett, a négy evangélium kéziratait tartalmazza, melyet arany betűkkel írtak. Nevét Anthimius Alexoudes berati metropolitáról kapta, aki e két kódexet őrizte a helyi templomban. 420 oldalas, félunciális betűkkel írt, egyszerűbb miniatúrákat és díszítéseket tartalmaz. Ma az Albániai Nemzeti Levéltárban őrzik e két kódexet. 2005 ben felkerültek az UNESCO Világemlékezet listára. (2.kép)

A középkori kódexirodalom ékes példái nemcsak a nyugati keresztény egyház scriptorainak munkái, hanem keleti ortodox másolók által írt Biblia-töredékek is fennmaradtak. Jelentős példaként említhetjük az Arkangyal-kódexet, mely 1092-ben keletkezett szláv nyelvű evangélium. Az orosz nyelv és irodalom, valamint a szláv ortodox egyház egyik legértékesebb középkori kódexe. 1997-ben felvették az UNECSO Világemlékezet listára. (3.kép)

Végezetül nézzünk egy nyugat-európai példát, az ír keresztény kódexfestészet egyik legszignifikánsabb darabját: Kells könyvét. (Book of Kells) 800 köröl keletkezhetett Ionában, Skócia északi partján, ahol ír szerzetesek működtek. Nevét a közép-írországi Kells településről kapta, ahova a Biblia-töredéket menekítette a vikingek elöl futó apát. A kézirat latin nyelvű és megközelítőleg 700 különböző módon díszített lapot tartalmaz. Mindegyik lapon található kisebb nagyobb illumináció az egész oldalason át a díszes iniciálékig. Jelenleg a dublini Trinity College-ban őrzik. 2011-től az UNESCO Világemlékezet lista része, Írországban nemzeti szimbólumként tekintenek rá. (4. kép)

Az előbbiekben négy, a világ különböző tájairól származó kiemelkedő példán keresztül ízelítőt kaptunk a középkori kódexmásolás és díszítés világából. A kéziratos Biblia-töredékek vallási, lingvisztikai, kultúrtörténeti, kodikológiai szempontból is igen értékes forrásnak számítanak.

Forrás és bővebb információ:

Guglielmo CAVALLO, Roger CHARTIER, Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban, Bp., Balassi Kiadó, 2000.

Frédéric BARBIER, A könyv története, Bp., Osiris Kiadó, 2005.

http://mek.niif.hu/03200/03226/html/index.htm

(JAKÓ Zsigmond, Radu MANOLESCU, A latin írás története)

http://www.unesco.org/new/en/communication-and-information/flagship-project-activities/memory-of-the-world/register/full-list-of-registered-heritage/registered-heritage-page-2/codex-argenteus-the-silver-bible/

http://www.unesco.org/new/en/communication-and-information/flagship-project-activities/memory-of-the-world/register/full-list-of-registered-heritage/registered-heritage-page-2/codex-purpureus-beratinus/

http://www.unesco.org/new/en/communication-and-information/flagship-project-activities/memory-of-the-world/register/full-list-of-registered-heritage/registered-heritage-page-1/archangel-gospel-of-1092/

http://www.unesco.org/new/en/communication-and-information/flagship-project-activities/memory-of-the-world/register/full-list-of-registered-heritage/registered-heritage-page-1/book-of-kells/ 

Képek:

1_1
1. kép: Argenteus codex – Silver Bible – Ezüst kézirat (Svédország)

1_2

2. kép: Codex Purpureus Beratinus – Beratinus-kódex (Albánia)

1_3

3. kép: Archangel Codex - Arkangyal-kódex (Oroszország)

1_4_11_4_2
4. kép: Book of Kells (Írország)


[1] Elnevezése a latin caudex vagy codex fatörzset jelentő szóból származik. Az elnevezés onnan ered, hogy a késő ókorban viasszal borított fatáblácskákra írtak, majd ezeket összekötötték és fedőlappal látták el. Ez tulajdonképpen a mai könyvformánk őse. V.ö. Guglielmo CAVALLO (szerk.) Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban, Bp., Balassi Kiadó, 2000.

[2] Guglielmo CAVALLO, A volumentől a codexig. Az olvasás a római világban, szerk. Guglielmo CAVALLO, Roger CHARTIER, Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban, Bp., Balassi Kiadó, 2000, 91.

[3] A legkorábbiak között van Szent Ágoston a De Civitate Dei másolata (354-430) vagy például a Sankt Gallen-i Apátságban őrzött jeromosi Vulgata másolata. V. ö. Frédéric BARBIER, A könyv története, Bp., Osiris Kiadó, 2005, 44.[4] Guglielmo CAVALLO, A volumentől a codexig. Az olvasás a római világban, szerk. Guglielmo CAVALLO, Roger CHARTIER, Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban, Bp., Balassi Kiadó, 2000, 93. [5] Az unciális majuszkulaírás az, amikor a betűk egyforma nagyméretűek, gömbölyítettek, de még nem kapcsolódnak folyékonyan egymáshoz és legtöbb betűje két alapvonal között helyezkedik el. V.ö. http://mek.niif.hu/03200/03226/html/index.htm (JAKÓ Zsigmond, Radu MANOLESCU, A latin írás története)

[6] A scriptio continua egy olyan írástípus, melyben a szavak és mondatok nem különülnek még el, tehát nem központozott, folyamatos írásmód. V.ö. http://mek.niif.hu/03200/03226/html/index.htm


Manuscripts as types of documents in the UNESCO Memory of the World Register

Manuscripted Bible-fragments, the world of the medieval copying copies


The codex as a form of book is the invention of the late antiquity. Foldered, bound parchments as codex appeared in the Roman Empire. Nevertheless, in this time the usual form of writing was the volumen, which was made of parchment or papyrus sheets. The codex became common and usual bookform in the 3th-5th cetnuries, in which early chritianity played the leading part.

The codex was more practical than its acestor, the papyrus. It is possible to turn its pages, thus it is comfortable to read, possible to make notes in it, the storing is easier and in one codex can be copied more than one author’s work. The codex consist of parchment sheets and both sides of the sheets can contains writings. The parchment made of animal’s pelt – mostly of goat-, sheep- and cowhide. It became widespread and used until the 16th century, when typography began to rule the world with the paper.

The oldest manuscripted codices were Bible-fragments or religious works. In the 4th-6th centuries the cultivated christians and the founders of christian churches would have liked to spread the words of God and for this aim, they used the codex-formed books. Their main source was the Bible and they often wrote commentaries to the Bible, too. Reading and copying codices as the form of devoteness became the essential part of the monk’s life. The monasteries bulit their own library and int he scriptoriums they copied the words of God day by day. His is the time when big monasteries and cpoying centers were came upon in Italy, in the German territories, e.g.: in Fulda, Reichenau, in France, e.g.: Tours. Furthermore in the eastern ortodox christianity and its scriptors also made copies of the Bible and other holy scriptures.

Now it is obvious that copying the Bible with hands, in codices was a global religious duty in the whole christian world. With copying the Bible and other holy scriptures the clericals or monks accomplished such duty that brings them salvation and with the help of copying more people can read and hear the words of the Lord. Besides the religious aims of copying the Bible, there was a good occasion to give it as a luxury present to an emperor. Having a luxury, illuminated Bible gave prestige to an emperor. These kinds of codices were richly and artistically illustrated. Let’s take a look on some of the world’s most oldest, famous and guarded Bible-fragment codices.

One of the most famous Bible-fragment codex from the early medieval is the Argenteus codex or Silver Bible, guarded in Sweden. It was made in the early 6th century, written in goth language and planned as a very exclusive codex, which contains the four Gospels. It was written in Ravenna (Italy) and was made for the king of ostrogothes, Great Theodericus. The four Gospels are parts of bishop Wulfila’s whole Bible-translation from the 4th century, which is the oldest vernacular translation of the Bible. The significance of Argenteus codex is that this is the longest and most comprehensive document in goth language. The codex was written in extremely thin, purple parchment with silver and golden ink. Today can be viewed in the Uppsala University Library. In 2011 it was inscripted to the UNESCO Memory of the World Register.

Our next example is the two volumes of Codex Purpureus Beratinus from the Albanian Berat. One of them was written in the 6th century and the other is from the 9th century. These codices are very rare and unique from the medieval age, what is more, these are parts of the seven Purple codices, which can be also found in Italy, in French, Greece and in England. The Beratinus 1 was written with uncial majuscula, contains Gospels – from Matthew and Mark - on 190 pages. This is one of the oldest archetype of New Testament. It was written with scriptio continua, in purple parcments, with silver letters and golden initials. The Beratinus 2 or Codex Aureus Antimi was created int he 9th century and contains the four Gospels with golden letters. It was named after the Beratian metropolita, Anthimius Alexoudes who saved and held the codex in the Beratian church. The Beratinus 2 consist of 420 pages, was written with semi-uncial letters and illustrated with simple miniatures and ornaments. Currently these are held in the Albanian National Archives. In 2005 the codices was inscripted to the UNESCO Memory of the World Register.

The medieval codex-literature bloomed not only in the western christian church by their scriptors, but in the eastern ortodox scriptors also wrote and copied Bible-fragments. Further significant example is the Archangel Codex from 1092, which was written in slavonic language. This is the valuable codex of the Russian language, literature, and also important medieval document of the slavonic ortodox church. It was inscripted to the UNESCO Memory of the World Register in 1997.

In the end let’s get a line on one more remarkable manuscripted codex: Book of Kells from Western-Europe, exactly from Ireland. This is the most important example of the well-known Irish codex-art. It was written in 800, near Iona, which is situated in the northern part of Scotland, where lived Irish monks. Book of Kells was named after the Irish settlement, Kells. Kells was the place where an abbot, who ran away from the vikings, saved and guarded this codex. The manuscript is in Latin and consist of approximately 700 pages with wide-ranges of illuminations. In every pages can be found a decoration, from the little initials to large portraits. Nowadays it is held in Trinity College, in Dubin. From 2011 it is the member of the UNESCO Memory of the World Register and regarded as a national symbol in Ireland.

Previously we can take a look on the world of copying and decorating codices through four important, manuscripted examples. The manuscripted Bible-fragments have religious, linguistical, cultural, historical and codicological significances and these are extremely valuable sources for the researchers.

Jancsó Brigitta
SZTE-BTK Kulturális örökség tanulmányok MA
2013/2014-es II. szemeszter

Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet