Kommunikáció és Információ
UNESCO.HU

Beratinus Kódex

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


Beratinus Kódex 1; 2 – 2005

Albánul: Kodiku i Purpurt i Beratit, hiszen a berátiai albán városban találták a kódexeket.

Összegzés

A lelőhely alapján nevezik a kódexeket Beratinus-1, és Beratinus-2-nek. A Beratinus-1 egy 6. században unciális majuszkulával írt görög nyelvű kódex. A kézirat egyike annak a 3-4 legrégebben írt Újtestamentumnak, amit archetípusként ismerünk. Ezért alkalmas arra a kódex, hogy a bibliai és liturgiai irodalom fejlődését behatóbban vizsgálni lehessen. A Beratinus-2 tartalmazza a teljes Evangéliumot, már a kanonizált szövegek idejéből. Stílusában és korában megegyezik az 53-as Görög Kódexel, ami Szentpétervárott található. a két albániai kódex igen fontos a világ közössége számára, illetve a kutatók számára, akik az ősi bibliai, liturgiai és hagiográfiai irodalmat vizsgálják. A „Bíbor Kódex” a 6. századtól a 18. századig íródott, mintegy 13 századot átölelve. A két kódex reprezentálja az albániai kulturális örökség értékeit.

Ma a kódexeket az Albán Nemzeti Levéltárban őrzik. A „Kódex Purperus Beratinus ɸ” megnevezés mellett a Beratinus-1, vagy egyszerűen a Beratinus is használatos. A „Codex Aureus Autimi”, vagy Beratinuss-2 nevét onnan kapta, hogy arany betűkkel van írva. 1886-ban egy belga kutató Batiffol nevezte „d’Autimi”, megtisztelve Authimius Alexoudes püspököt (metropolitát), aki művészet pártolóként otthonában tartotta a könyveket.

Leírás

A Beratinus-1 kézirat mérete 314mm x 268mm, 90 oldal. A nemzetközi eklézsiai kézirat ritkaságok listáján az ábécé ɸ és a 043. helyet foglalja el. A kódex nagyrészt Szent Márk és Szt. Máté evangéliumát tartalmazza. Valószínűleg a másik két evangéliumot is magában foglalja. A szöveg bizonyos helyei keverik a szíriai iskola és a nyugati olvasatot. Ezek a részek conflate olvasatként ismeretesek. Beratinus-1 a kanonizálás előtti evangéliumi szövegeket is tartalmazza, ami miatt nélkülözhetetlen hivatkozási alap a nemzetközi kutatók számára, akik a szöveget irodalmilag elemzik, valamint a kézírás és a kalligráfia történetében is kiemelkedő elemeket mutat fel. A színe reflektál az Isten tiszteletére a szentíráson keresztül. A betűk és szavak nincsenek elkülönítve egymástól (scriptio continua). Ez egy korai formája az evangéliumi kéziratoknak, amik a 7. századtól lettek kanonizálva. A betűk ezüstszínűek az iniciálék arannyal íródtak pergamenre. Különböző arany rövidítéseket tartalmaz, amik tipikusak a kora-keresztényeknél. A Beratinus-1 a 6. század első felére datálható. A berati templomban találták. Néhány utalás arra utal, hogy a korai időkben egy illíriai templom számára adta Konstantin császár. Az első személy, aki leírta a kódexet a Szent György kolostor püspöke volt, aki Berat metropolisza is. Anthimis Alexoudes felhívta a figyelmet arra, hogy a kódex a világörökségnek igen értékes darabja. A kézirat eredetiségében kétség merült fel. 1943-ban a berati templomtanács biztonsági okokból elrejtette a kódexet, mert a hitleri hadsereg el akarta vinni az albán bank aranyával együtt.

A Beratinus-2 420 oldalas, néhány egyszerű miniatúrával és portrékkal. A kézirat 240mm x 190mm, arany betűkkel íródott pergamenre, ami között néhány semiuncial betű is van. Mind a négy evangéliumot tartalmazza a kanonizált periódusból. A referencia száma 1143 (Gregory-Aland) a nemzetközi kéziratos evangéliumok listáján. A Beratinus-2 9. századi kézirat, amit szintén Beratban találtak meg, a templomban. Az első személy, aki kiemelte a bibliai irodalomban, a berati metropolita, szintén Anthimis Alexoudes volt. A kódex egyszerű miniatúrákat tartalmaz. 1967-ben hosszú lappangás után mind a két kódexet megtalálták és 1971-ben a Nemzeti Levéltárnak adta a templom.

Fizikai állapota a kódexeknek az évek során jelentősen leromlott. A Beratinus-1-et négyszer lopták el a 13. század óta, a Beratinus-2-őt három alkalommal a 14. századtól kezdve. Egyik első indíték a Champagne-ból megérkező frankok próbálták elvinni, akiket 1356-ban Tsar Uroš király hadserege követett, majd az osztrák hadsereg 1914-ben és végül Hitler csapatai 1944-ben. A második világháborút követően az albán kutatók nem találták a két kódexet. Hosszú idő után a berati templom, belső falait vizsgálva a kutatók három kőtáblát fedeztek fel. Szalmával borítva a két kódex a táblák mögül előkerült. Az 1970-es években egy albán-kínai nemzetközi megegyezés alapján a könyveket Kínába küldték restaurálásra a Kínai Tudományos Akadémia régészeti intézetébe. Az eredetivel megegyező másolatot készítettek, amik hozzáférhetővé váltak a kutatók számára. Az eredeti kódexeket nagy figyelemmel restaurálták, hogy a kritikus állapottól megmentsék. A konzerválás hosszú időre sikerült úgy, hogy hermetikusan lezárt üveglapok közé helyezték. Tiranában a Nemzeti Levéltárban egy páncélteremben őrzik, amit az UNESCO finanszírozott. A kódexek elérhetőek mikrofilmen, illetve felvételek szerepeltek az „I Vangeli dei Populi” című kiállításon.

Bővebb információ:

http://www.unesco.org/new/en/communication-and-information/flagship-project-activities/memory-of-the-world/register/full-list-of-registered-heritage/registered-heritage-page-2/codex-purpureus-beratinus/
http://www.unesco.org/new/fileadmin/MULTIMEDIA/HQ/CI/CI/pdf/mow/nomination_forms/Albania+-+Beratinus.pdf

Képek

BERATINUS_1

BERATINUS_2

Angol nyelvű ismertető

The nominated items are two very old Gospels (codices) found in Berat, Albania “Beratinus 1”, dating from the sixth century, and “Beratinus-2” from the ninth century. Both form part of the seven “purple codices” which survive today. Two of the “purple codices” are preserved in Albania, two in Italy and one each in France, England and Greece.

“Beratinus-1” – sixth century is a Gospel handwritten in uncial majuscules. It represents one of the three or four oldest New Testament archetypes and is an important reference point for the development of biblical and liturgical literature throughout the world. “Beratinus-2” – ninth century comprises Gospel manuscripts from the standard text period. Some paragraphs are semi-uncial. In terms of style and age, it is comparable to Greek Codex 53 (Saint Petersburg). It contains the four complete Gospels.

The two Albanian codices are very important for the global community and the development of ancient biblical, liturgical and hagiographical literature. The seven “purple codices” were written one after the other over a period of 13 centuries, i.e. from the sixth to the eighteenth centuries. The two codices represent one of the most valuable treasures of the Albanian cultural heritage.

Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet