Kommunikáció és Információ
UNESCO.HU

Argentin Emberi Jogok Dokumentációs Alapítvány

Link küldés
.
Cikk nyomtatás


Argentin Emberi Jogok Dokumentációs Alapítvány

A dokumentumörökség az államhatalmi terror kiterjedt működését mutatja be Argentínában a legutóbbi katonai diktatúra idején. Juan Perón harmadik elnöki ciklusa 1973-ban fokozódó gerillatevékenység közepette kezdődött, és a perónista párt jobb- és baloldali frakciókra szakadt. Amikor Perón egy évvel később meghalt, egy erősen jobboldali, tekintélyelvű rezsimet hagyott alelnökére és harmadik feleségére, Isabel Perónra, aki követte őt az elnöki székben. Az állam félkatonai szervezeteket tartott fent, a gazdaság mélypontra zuhant, az infláció elérte az 1000 százalékot. A válság közepén, 1976-ban a hadsereg megdöntötte a kormányt és a hírhedt Procesco de Reorganización Nacional (Nemzeti Újjászervezési Folyamat) politikája révén Argentína történelmében soha nem látott brutalitással kormányzott. A baloldali gerillamozgalmakat elfojtotta a Guerra Suica (Piszkos Háború), amelyben a polgárságot sem kímélték. Ezrével „tűntek el” a rendszerellenességgel gyanúsítottak: letartóztatták, titkos koncentrációs táborokba zárták, megkínozták és megölték őket. Sok ezer embert kényszerítettek száműzetésbe. A puccsot követő első tiltakozó megmozdulásra csak 1981-ban került sor Buenos Airesben, melyet a Las Madres de Plaza de Mayo (Május téri anyák) csoportja szervezett.

A csoport 1992-ben Szaharov-díjat kapott. Az örökség dokumentumai három csoportba sorolhatók: az elsőbe az 1976 és 1983 között (esetenként korábban vagy később) működő állami szervek által készített iratok tartoznak. A második csoportot az emberi jogi szervezetek, valamint a katonai diktatúrának ellenálló személyek dokumentumai alkotják - feljelentések, feljegyzések az ellenállásról, nemzeti és nemzetközi szolidaritási kampányok iratai, a rendszer által elhurcolt és fogvatartott áldozatok keresésének, valamint a törvény és az igazság visszaállításáért vállalt tettek dokumentumai. A harmadik csoportba az 1983-ban helyreállt demokrácia után, a nemzeti és régiós állami rendszerben keletkezett iratok tartoznak, amelyek az emberi jogok sérelmére elkövetett cselekmények tisztázását, az erőszakkal elhurcolt áldozatok sorsának felderítését, valamint a bírósági tárgyalások elősegítését szolgálták az emberiség ellenes bűnökkel kapcsolatos ügyekben. E dokumentumörökség egyértelműen bizonyítja a hatalmat 1976. március 24-én jogellenesen megszerző katonai diktatúra rémtetteit: a széleskörű és tervszerű üldözést, az illegális büntetés-végrehajtást, a kínzásokat, az egész ország területén felállított, titkos büntetőközpontok működtetését, valamint az emberek erőszakkal történő elhurcolását és legyilkolását. Az iratok megőrzése nem csupán az egyéni és kollektív jogok illetve az igazságosság gyakorlásának jelentőségét állítja előtérbe, hanem az emlékezés fontosságát is hangsúlyozza szemben a hallgatás és feledés gyakorlatával. A dokumentumokat a Nemzeti Levéltár (Archivo General de la Nación) terjesztette fel az UNESCO felé 2007-ben és még ugyanebben az évben felvették az UNESCO Világemlékezet Programba. (2984 karakter)

Kiegészítőinformációk:

A Május téri anyák mozgalma

A Las Madres de Plaza de Mayo mozgalom, melyet az argentin Piszkos Háború (1976-1983) idején eltűnt gyermekeiket kereső anyák indítottak, segített megdönteni az országot uraló katonai rendszert. A csoport azért is küzdött, hogy bebörtönözzék az emberiség elleni bűncselekmények elkövetéséért felelős személyeket. Az anyák közé tartozni egyet jelentett azzal, hogy félelemmel, fenyegetéssel, erőszakkal és letartóztatásokkal kellett szembe nézni. Táblákon vitték magukkal eltűnt gyermekeik képét és nevét, valamint azon követelésüket, hogy épségben visszakaphassák őket. Abban az időben, Argentínában nem volt megengedett, hogy többen egy csoportban demonstráljanak, és az anyák az első tiltakozásuk alkalmával lassan, az óramutató járásával ellentétes irányban körbe sétáltak a Plaza de Mayo-n. Jelmondatuk, mottójuk a NUNCA MAS (Soha többé) volt. Az első tiltakozást 14 anya tartotta, de később százával csatlakoztak hozzájuk és az általuk képviselt passzív ellenálláshoz, még akkor is, ha többen „eltűntek” közülük. Látva az Argentínában végbemenő demokratikus változásokat, az anyák 2006-ban megtartották utolsó, éves ellenállási menetüket és azt mondták, hogy „az ellenség már nem a kormányban van.” A mozgalom végül a belső ellentétek hatására felbomlott. A szervezet Linea Fundadora (Alapító Vonal) elnevezésű részének tagjai, hosszú küzdelmükre emlékezvén, folytatták a heti, csütörtöki demonstrációjukat, amelyhez egy új csoport a Los Hijos des los Desaparecidos (Az Eltűntek Fiai) csatlakoztak. A mozgalom fennállásának 36. évfordulóján, Hebe de Bonafini, a mozgalom vezetője a független igazságszolgáltatásért folytatott politikai küzdelem fő alakjává vált. (1669 karakter)

Bővebb információ az alábbi linkeken:

http://www.unesco.org/new/en/communication-and-information/flagship-project-activities/memory-of-the-world/register/full-list-of-registered-heritage/registered-heritage-page-4/human-rights-documentary-heritage-1976-1983-archives-for-truth-justice-and-memory-in-the-struggle-against-state-terrorism/

http://www.unesco.org/new/fileadmin/MULTIMEDIA/HQ/CI/CI/pdf/mow/nomination_forms/argentina_human_rights.pdf
2014
.

http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/sak/SAKHAROV_HU.pdf
2014

Képek:

argentina_1

A Május téri anyák egyik plakátja

majus_2 

A Május téri anyák tüntetése Buenos Airesben

http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/sak/SAKHAROV_HU.pdf
2014

További képek az alábbi linken:

http://unesdoc.unesco.org/images/0018/001877/187733e.pdf

Angol nyelvű változat:

The Human Rights Documentary Heritage in Argentina

This documentary heritage shows a widespread map of State Terrorism ruling Argentina during the last military dictatorship. It includes three kinds of documents: on one hand, those produced by State organs which were operative from 1976 to 1983, with some from before or after those dates. Then there are documents made by human rights organizations and people in resistance to the military dictatorship with their denunciations, struggles, national and international solidarity campaigns, the search for the victims of enforced disappearances,and their actions for the attainment of justice and truth. Finally are documents produced after the recovery of democracy in December 1983 by the national and provincial States made with the purpose of elucidating human rights violations, the fate of the persons victims of forced disappearances, and to contribute to judicial proceedings in the cases of the crimes against humanity that were committed. This heritage is clear evidence of the massive and systematic plan for the persecution, illegal detention, torture, the setting up of clandestine detention centres across the entire country, annihilation and the forced disappearance of persons implemented by the Military Dictatorship which usurped power on March 24th 1976. Together this documentary heritage not only facilitates the exercise of memory in the search of truth and identity, understanding both as an individual and collective right, but also promotes the policies of memory over and against those of silence and oblivion, and promotes memory as a collective tool in order to know, understand, learn and practice justice. (1634)

The Human Rights Documentary Heritage in Argentina, covering the 1976 – 1983 period, represents the historic and social memory both of the violations of human rights and fundamental freedoms for which the Argentine State was responsible, and of the actions of institutions and civil society for humanitarian defence, justice and solidarity. Comprising different components coming from various sources, this documentary heritage is indispensable for reconstructing a specific historic period of time within a specific social context. (2175 karakter)

készítette:
Fülöp Zoltán Ottó
SZTE BTK-NA-MA
Kulturális örökség tanulmányok MA II. évf.
Szeged, 2014. április 3.



 

Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet