Kommunikáció és Információ
UNESCO.HU

Átadták az Év Levéltári Kiadványa díjat / The Archives' Publication of the Year Award Ceremony

2014. február 11.
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

HU: A Magyar Levéltárosok Egyesülete által alapított díjat második alkalommal adták át. A 2013-ban megjelent levéltári kiadványok közül rangos szakmai zsűri választotta ki a legjobbakat. A január 29-i ünnepségen Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke (a beszéd elérhető itt), volt nemzeti erőforrás miniszter, valamint Kőszeghy Péter, a Balassi Kiadó alapító igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Az Év Levéltári Kiadványa díjat négy kategóriában adta át Gyimesi Endre levéltárakért felelős miniszteri biztos. További információk elérhetőek a Magyar Levéltárosok Egyesülete honlapján.

 

EN: This year the Association of Hungarian Archivists for the second time announced the Archives' Publication of the Year Award which was given in four categories. The Ceremony was held on the 29th of January at the Ceremonial Hall of the ELTE University Library.


Az Év Levéltári Kiadványa díj átadási
ünnepsége

2014. január 29.

Hagyományosan a Magyar Kultúra Napjához kötődve adja át a Magyar Levéltárosok Egyesülete az Év Levéltári Kiadványa díjakat. A mai összejövetelen rövidesen kiderül, hogy a bírálók megítélése szerint, melyik volt a 2013. év legjobb levéltári forráskiadványa, tanulmánykötete, monográfiája, egyéb szakmai kiadványa vagy adatbázisa.

Jól ismert tény, hogy a magyarországi levéltárak története a középkorig nyúlik vissza. III. Béla király 1181-ben rendelte el az ügyintézésben az írásbeliséget, amely azután a 13. század folyamán vált az udvari hivatalokban – a kancellárián és a bíróságoknál is – egyre gyakoribbá.

A levéltárak feladatai sokrétűek: iratmegőrzés, közigazgatási tevékenység, kutatások, tudományos munka végzése. Az általános levéltárak képezik a magyar levéltári rendszer gerincét, a „nagyok” mellett – színesítve a képet – egyre erősödnek a városi-, a szak- és nyilvános magánlevéltárak. Jelentős gyűjteményekkel rendelkeznek az egyházi levéltárak is, bár az elmúlt 200-250 évben több olyan időszak is volt, amikor az egyházi levéltárak működése megszakadt. Előfordult, hogy a szerzetesrendek betiltása során, sok levéltári anyag – sajnos - elkallódott.

Történelmi fordulók idején, mint például Magyarországon, a rendszerváltozást követő évek, a levéltárakra hirtelen hatalmas feladat hárult. A majd negyed százada átélt társadalmi átalakulás együtt járt a kárpótlási törvények elfogadásával. Így a vészkorszakot túlélt zsidók, kitelepített svábok, a második világháború idején és utána ártatlanul meghurcoltak, fogságot szenvedtek váratlanul, kárpótlásért folyamodhattak. Ehhez járult a szocializmus építésének évei alatt javaiktól megfosztottak, az üldözöttek, a kitelepítettek csoportjai is, akik mind kárpótlásra jogosultak voltak. Az érintett kezdeményezők nagy része a levéltáraktól remélte és várta az igényeiket igazoló dokumentumok összegyűjtését és rendelkezésre bocsátását. Négy év alatt közel kétmillió ember fordult a levéltárakhoz szóbeli vagy írásbeli kérelemmel.

Manapság a levéltárak ajtaján kopogtató új módszer – amire egyre nagyobb igény mutatkozik mind a kutatók, mind a közönség részéről – az iratok digitalizálása. Fontos abban megegyezni, hogy a dokumentációörökség digitalizálása ne egymástól függetlenül történjen, hanem az egyes intézmények, intézetek tudjanak egymás munkájáról, és az eredmények a szélesebb publikum számára is elérhetőek legyenek.

Szintén újabb terület a szájhagyománynak, a tanútörténelemnek vagy a történelemmondásnak is nevezett oral history lehetősége. A félelem és hallgatás kora után a személyes élményeken, részvételen alapuló, ámde esetleg a személyes motivációk, önigazolás, érdekvédelmi kényszer és a részben csalatkozó emlékezet révén torzult –, mégis, ennek ellenére is, sokszor pótolhatatlan részleteket hordozó történelmi adatok gyűjthetők így össze.

A fenti példából is látszik, hogy a levéltárak az emlékezéshez nyújtanak alapokat, vagyis – talán máshol fel nem lelhető – forrásokat. Had említsek erre néhány példát:

A Magyar Kultúra Napja alkalmából Kölcsey Ferencre és a Himnuszra emlékezünk. A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs- Szatmár- Bereg Megyei Levéltára virtuális kiállításon mutatta be idén Kölcsey Ferenc 1831-1833 között írt, igen beszédes követjelentéseit. Kölcsey ugyanis 1829-től Szatmár vármegye jegyzője volt, az 1832-1836-os reformországgyűlésen a megye követeként tevékenykedett.

Budapest Főváros Levéltára 2013 nyarán mutatta be A magyar polgári hagyaték: a Gerenday család iratai című kitűnő kiállítást, amely egy pesti polgárcsalád három generációjának az élete példáján láttatta a polgári életmód, az erkölcs és a mentalitás 19-20. századi történetét.

2014 a vészkorszakra történő emlékezésnek az éve. Biztos vagyok abban, hogy a kis- és nagy levéltárakban rejtezkedő emlékek segíteni fognak abban, hogy hazánkban egyre többen a tények ismeretében lássák és érezzék át a 70 évvel ezelőtt történtek hihetetlen embertelenségét, szörnyűségét. Segíteni fognak abban, hogy minél többünkben szülessen meg – a személyesen átélt, vagy másoktól felejthetetlen élményként hallott szenvedésekre való emlékezést ellensúlyozó – egymás felé fordulás és szeretet.

A levéltárak felelőssége a múltnak minél teljesebb megőrzése, dokumentálása. Itt szeretnék megemlékezni a szinte elfeledett Dr. Kovács Lajosról, akit – kritikus időben - éppen 70 évvel ezelőtt, 1944. jún. 21-én bíztak meg a Fővárosi Levéltár vezetésével. Ő volt az, aki a levéltári iratanyagoknak – óvóhelyül – a Bazilika pincéjébe történő átszállítását javasolta. A munkában – feleségével együtt – személyesen vett részt. A háború befejezése után irányította az iratanyag visszaszállítását és rendezését. Részt vett az 1848-as centenáriumi forráskiadvány elkészítésében. 1948 végén a levéltárból kényszernyugdíjazták, mivel megtagadta a levéltári anyagok, az akkori hatalom által nem kívánatosnak tartott részének zúzdába küldését.

Dr. Kovács Lajost szerencsém volt személyesen is ismerni. Fantasztikus tudású, hihetetlenül karakán ember volt, aki – szakmai és hivatali elkötelezettségének, becsületének, esküjének a védelmében – kész volt vállalni az állásvesztéshez vezető összeütközést.

Az UNESCO Kommunikációs és Információs ágazatán belül a Világemlékezet, illetve az Információt mindenkinek program áll legközelebb a levéltárak tevékenységéhez, hiszen ezek a programok a dokumentumörökség megőrzését, valamint az információk terjesztését és hozzáférhetőségének elősegítését szorgalmazzák.

2013-ban Semmelweis Ignácnak a gyermekágyi láz okának felfedezéséről és az aszeptikus prevenció bevezetéséről készült eredeti dokumentációja került fel – hatodik magyar tételként – a Világemlékezet nemzetközi listára. A felterjesztést a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársai készítették. Az UNESCO főigazgatója, Irina Bokova által aláírt oklevél ünnepélyes átadása november 23-án, a Semmelweis Egyetem Alumnus Találkozóján történt. Az oklevelet Varga Benedek főigazgató vette át.

Köszönöm a meghívást, köszönöm, hogy már nem először vehetek részt a magyar levéltáros szakma és a Magyar Levéltárosok Egyesületének ünnepi összejövetelén. Szívből gratulálok a díjazottaknak, és csak azt sajnálom, hogy milyen kevés idő marad kultúránk gazdagítása érdekében a díjazott értékes, érdekes és fontos munkák elolvasására, átgondolására és továbbmondására.




Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet