UNESCO.HU

Hámori József kitüntetése

2012. március 20.
Link küldés
.
Cikk nyomtatás

Hámori József Széchenyi-díjas agykutató, az MTA korábbi alelnöke, a Magyar UNESCO Bizottság elnöke Honoris causa Jedlik Ányos-díjban részesült, amit 2012. március 12-én vett át Bendzsel Miklóstól, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) elnökétől. A díj aktualitását Hámori József szakmai munkásságának elismerése mellett az is adja, hogy idén, március 20-án tölti be 80. életévét.

A Jedlik Ányos-díjat az intézmény jogelődje, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének kezdeményezésére az ipari és kereskedelmi miniszter alapította 1996-ban, a magyar szabadalmi rendszer centenáriumának évében a kimagaslóan sikeres feltalálói tevékenység, valamint a kiemelkedő színvonalú és hatékonyságú iparjogvédelmi munkásság elismerésére. A honoris causa Jedlik Ányos-díjat kétévente adományozzák azon kiemelkedő személyiségeknek, akik közéleti tevékenységükkel, életművükkel nagyban hozzájárultak a hazai szellemi tulajdonvédelmi kultúra és tudatosság fejlődéséhez.

Hámori József életrajza

1932-ben született Fegyverneken. Az egyetemet (ELTE TTK) 1955 tavaszán végezte el, kutató biológusként. Az egyetemi (biológus) doktori címet ugyanezen egyetemen szerezte 1958-ban.

A neuroanatómiai kutatómunkába 1955-ben, Szentágothai János pécsi intézetébe kerülése után kapcsolódott be. 1963-óta a budapesti I. sz. Anatómiai Intézetben dolgozik - jelenleg is, mint kutató professzor.

1962-ben kezdte el a gerincesek központi idegrendszere szinaptikus szerveződésének kutatását. Elsősorban a kisagy és a látórendszer kéregalatti központjának kísérleti morfológiai kutatásához kapcsolódott, fenti központok szinaptikus szerveződését kutatva. Fény- és elektronmikroszkópos módszerek segítségével 1964 óta dolgozik a másik fő témán, az ideghálózatok kialakulásának problematikáján.

1969-ben 4 hónapot volt Kaliforniában, (San Diego és Los Angeles Egyetemek) részben neuroanatómiát tanítva, részben kutatómunkát végezve. 1969 óta tudományos kooperációban áll moszkvai, római, londoni, oxfordi, párizsi, német, dán és svéd laboratóriumokkal. A New Yorki Mount Sínai Egyetemmel, visiting professzorként, folyamatos kooperáció alakult ki. 1969 óta többszöri New York-i, összességében két és fél év tanulmányút során a magasabb rendű emlősök látórendszerének szerkezetét és fejlődését tanulmányozták. Ennek részbeni eredményeként már itthon Magyarországon, Roska Tamás akadémikussal kooperációban új, a látást szimuláló, analóg elven működő modellt dolgozta ki. A kutatási eredmények elismerését jelentette az 1994-ben elnyert Széchenyi-díj.

1966-ban lett a biológiai tudományok kandidátusa. 1972-ben pedig a biológiai tudományok doktora. 1990-ben az MTA levelező tagjává választották. 1992-ben az Európai Akadémia tagja lett. 1998 májusában az MTA rendes tagjává választották. 1955 és 2005 között 204 közleményt, több könyvet és könyvfejezetet írt. 1955-től az MTA kutatói státuszában dolgozott: jelenleg mint kutató professzor az MTA-SOTE EKSZ Neurobiológiai Részlegében. Emellett 1955 és 1972 között részt vett orvostanhallgatók oktatásában is (anatómia és szövettan) illetve azóta is folyamatosan biológus és orvoshallgatók, illetve fiatal végzettek posztgraduális oktatásában-képzésében. Pécsett és Budapesten PhD hallgatók program-vezetőjeként oktatott és oktat jelenleg is. 1990-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Állattani Tanszékének professzoraként az Összehasonlító Anatómia és Neurobiológia, valamint pszichológus hallgatóknak a Humán Anatómia tárgyakat is oktatta egészen 2002-ig. 2001-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen neurobiológiát tanít.

1992-1994 között a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora volt, 1993 január 1. – 1994 július 1. között pedig a Magyar Rektori Konferencia elnöke. 1996 óta az MTA-SOTE Egyesített Kutatási Szervezet elnöke.

1998. július és 2000. január 1. között a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere volt, 2000. január 1. és 2002. április 30. között a miniszterelnök tudománypolitikai tanácsadója. 2002. február 16-án a miniszterelnök a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium elnökévé nevezte ki. A kollégium javaslata alapján növekedett 2000 és 2002 között a tudományos kutatásra és fejlesztésre fordított költségvetési támogatás 2001-re 30 %-kal, 2002-re újabb 30 %-kal. Minisztersége másfél éve alatt sikerült a kultúrára fordított költségvetési támogatást több mint 60 %-kal növelni. Erre az időszakra esett a Millenniumi ünnepségek beindítása. Ennek kapcsán került sor – többek között – számos községi, kisebb települési művelődési otthon újraindítására több mint 100 műemlék jellegű templom restaurálására. Sikerült a román partnerekkel olyan egyezményt kötni, amely 50-50 %-os részvétellel erdélyi műemlékek restaurálását indította el. Sor került a külföldi magyar kulturális intézetek szükséges megújítására is.

Számos nemzetközi (pl. ESF, IBRO) és hazai tudomány- és oktatáspolitikai bizottságban, (pl. OTKA, FEFA, FTT, MÖB, MTA Neurobiológiai Bizottság) testületben dolgozott és dolgozik, valamint több folyóirat szerkesztő bizottságában is részt vesz. 2002 és 2005 között, az MTA élettudományokkal megbízott alelnökeként tevékenykedett. Meghívást kapott a Területi Bizottságok működésének koordinálására is. A Díjbizottságot, ill. a Szociális Bizottságot vezette.

1999-ben az UNESCO által szervezett Tudományos Világkongresszus elnökévé választották. 2000 júliusától a Magyar Örökség Díj Bizottság elnöke, majd 2001 szeptembere óta az Európa Mozgalom Magyar Tagozatának elnöke. 2002. májusában az UNESCO Magyar Bizottság elnökévé választották.

Keresés

Gyorslinkek
jobb_1

MAB

Világörökség

jobb_5

Világemlékezet